Kóborlók Közt

~1~

-...És ez volt Wilson 14 pontja. Bármi kérdés?- nézett ránk a tanár. Betty akkor csúsztatott a kezembe egy fecnit amin az állt: "Este,nálam buli?" Mosolyogva firkantottam rá a választ és visszaadtam. A lány, mikor megkapta rám nézett és feltartotta a hüvelykujját. A folyosóról egy egész osztálynyi ember sikolya hallatszódott. Mindenki abbahagyta amit épp csinált és füleltünk. Az iskola bemondója lihegve kiáltott a mikrofonba.

- Minden diák és tanár azonnali hatállyal hagyja el az épületet, ismétlem hagyja el...- de a mondatát nem tudta befejezni, a mikrofon hallhatólag leesett, a háttérbe a sikolyt hallhattuk, majd azt sem. Abban a pillanatban az ajtó kicsapódott és egy lány bicegett be. Szemében éhség, ruhája szaggatott, haja kócos. A semmibe nézett.

- Hölgyem, segíthetek?- lépett közelebb hozzá a tanár és gyanútlanul megfogta vállát. A lány felkapta tekintetét és megragadta a tanár karját. Ekkor következett amire senki sem számított. Közelebb rántotta és a nyakából kiharapott egy jókora darabot. Mindenki pánik szerűen sikongatott, a sarokba bújtak, vagy éppen kimenekültek a teremből. Ott álltam, mintha a lábam letapadt volna és próbáltam összeszedni magam. Betty sikongatását hallottam hirtelen és megláttam, hogy a kislány elkapta és készül őt is megharapni. Akkor kapcsolt az agyam és egy székkel a kezemben odarohantam hozzájuk.

-Betty hajolj!- kiáltottam túl a zajt. Szerencsére gyorsan lehajolt én meg teljes erőmből eltaláltam a lány fejét, aki a sokk hatására elengedte barátnőmet. 

-Üss bele még egyet, gyorsan, gyorsan!- rázta a vállam,mire habozás nélkül beleszúrtam a fejébe a szék lábát. A kislány rángatózott egy pillanatig, majd teste elernyedt. Addigra már mindenki kirohant, barátnőm mellettem hányni kezdett.

- Menjünk innen- mondtam ő előttem futott. Azonban valami elkapta a lábam és nem engedte. A tanárunk volt az, és megakart harapni. Nem volt semmi a kezemben amivel megvédhettek volna magam,így kétségbeesetten rángatóztam.

-Betty,segíts!- sikoltottam. Rám nézett és otthagyott. 

-Betty,gyere vissza!!Betty!-kiabáltam, de nem jött. Pánikolni kezdtem és próbáltam kiszabadítani a lábam. Elvesztettem egyensúlyom és kúszni próbáltam. Már majdnem az ajtónal voltam amikor valaki belépett rajta és engem kikerülve,rálépett a tanár kezére és addig ugrált rajta amíg el nem engedett. Aztán engem is gyorsan felsegített és kirángatott.

-Megvagy?-nézett rám megijedve. Még mindig lihegve,de már jobb állapotba mondtam.

-Igen,köszönöm.

-Chase Mcgonoy. Te meg...

-Katherine Fuls. 

-Te tudod mi történik itt?-már kezdtek kevesebben lenni a folyosón,már csak testek hevertek mozdulatlanul.

-Fogalmam sincs,de semmi jóra nem gondolhatunk. Minél előbb el kell tűnnünk. A fejre célozva elpusztulnak,de valahogy ki kell jutnunk. Kell valami amivel megvédjük magunkat. Hol lehet ilyen?-túrtam a hajamba gondolkodva.

-Megvan. Az öreg nyuggereknél a tanáriban biztos van valami.

-Ez jó ötlet,futás.-És azzal elindultunk. Hatalmas szerencsével bejutottunk minden probléma nélkül és elkezdtük kutatni a fiókokat.

-Katherine,mögötted!-kiáltott fel mögém mutatva. Azzal a lendülettel ütöttem,mire egy sikolyt kaptam válaszul és a lány a földre zuhant.

-A fenébe, ő még jól van- guggoltam a lány mellé. Segítettem neki felülni és szemébe néztem. Arcán a folt olyan vörös volt, mint haja.

-Nagyon sajnálom,tényleg,nem akartalak bántani, jól vagy?

-Öhm, igen azt hiszem. 

- Hogy hívnak?-kérdeztem,miközben lassan felállt.Ránézésre 14 lehetett.

-Lucy. Téged?

-Én Katherine vagyok, ő pedig Chase. Gyere velünk segítünk kijutni. Éppen valami fegyver félét keresünk amivel megvédjük magunkat. Ötlet?

-A konyhában biztos vannak kések,az jó nem?

-Tökéletes,csak ott biztos hemzsegnek. -mondta Chase-valamelyikünknek el kell terelni a figyelmet,majd kint csatlakozna. 

-Leszek én- ezt hármn egyszerre mondtuk.de Lucy egy kicsit gyorsabban.

-Akkor én megyek-húzta ki magát.

-Azt nem fogom hagyni-válaszoltam,de rám tette apró kezét és a szemembe nézett.

-Megtudom csinálni.-elmosolyodtam és bólintottam.

-Kint találkozunk.Vigyázz magadra!- azzal ő lépett ki elsőnek és elindultunk. Mikor az ebédlőhöz értünk, mi Chase-el elbújtunk,míg Lucy zajt csapva elfutott az étkezőtől lévő legmesszebbi pont felé. Hallottuk a csoszogó rohanást és a rothadó szag marrta az orrunk. Mikor már úgy gondoltuk,hogy elmentek kiléptünk a szekrényből ás bementünk. A kövér konyhás nő állt velünk szemben és hörögve futni kezdett. Felkaptam egy széket,magam elé tartva vártam,míg belerohant. A szag és a belek látványa beleégett az emlékezetembe,de jobb kedvre derültem a sok kés látványára. Amilyen gyorsan csak tudtuk,felkapkodtunk minél többet és az aulába futottunk. 

-Lucy! Gyere!-kiáltottam,de nem jött. A lények azonban rohamosan érkeztek,míg végül Chase kirángatott és eltorlaszoltuk a bejárati kaput kívűlrő. Az utcán senki sem volt.

- A francba. Vissza kell érte mennünk,most!- suttogtam, miközben fel alá járkáltam.

-Kiért is pontosan?-szólalt meg a hátam mögül egy ismerős hang. Lucy mosolyogva jött oda,az én szívemről pedig egy hatalmas kő esett le.

-És most merre folytatjuk?-kérdezte mindkét társam.

-Egy autót keresve,hazamegyünk. A család az első.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Szia mindenki! Nem bírtam fintor nélkül olvasni a történetet,összecsapott és rosszul megírt volt. Így gondoltam, mivel van szabadidőm,újra megírom,csak jobban. a szál az majdnem ugyanolyan lesz,csak értelmesebb és olvashatóbb. Remélem így is tetszeni fog és mindenki vigyázzon magára és egymásra.