Szóval szerintem már rájötettek,hogy nem vagyok egy normális egyén.Noss most azt is elárulom,hogy nem csak a betegségem miatt.Kezdjük ott,hogy imádom a sulit.Igen jól értetted én imádok tanulni,legföbbképp a kémiát vagy a biologiát.Ez az első.A második az, hogy az egyetlen barátomon,az apámon és a tanáraimon kivül szinte senkivel sem beszélek,na nem mintha ők nagyon probálnának velem beszélni,max ha kell valami házi feladat.Ngyon passzol a hófehér bőrömhőz igaz?(szarkazmus).Viszont imádok tennisezni,az a kedvenc sportóm.Mint már emlitettem az apámmal élek.Apám menedzserként dolgozik,tehát pénzugyileg nincs hiányunk.Modelleket menedzsel,én meg képek készitésében szoktam segiteni neki.Ez amolyan hobbie.
Hétfő reggel van.Amennyire szeretem a sulit,annyira utállom a Hétfőket.Ha nem lenne Louis,a legjobb barátom,biztos nem élném túl!Louisal kicsi korunk óta együtt vagyunk.Gyakorlatilag együtt nöttünk fel.Kiskorában a szűlei elhagyták,mi meg örökbefogadtuk.Azóta együtt élünk.Én meg nem tudom mit csinálnék nélküle.A mai nap is sablonosan indult.Felkeltem,lezuhanyoztam,magamra öltöttem a szokásós szettem,ami egy fekete hosszitott dereku farmer,egy fehér rövis ujju és egy szürke kardigánból állt,majd ettem egy nutellás kenyeret és indulhattunk is.Ma Louisal nem együtt mentünk,mivel neki dolga akadt.Ugyhogy én a fekete Range Roverembe,ő meg a kék Audiába szált be.Nem nagyon tetszettek az ilyen alkalmak,de nem volt választásom.Igyhát egyedül indultam el az iskolába.A suli nem volt messze töllünk,ezért 10 percre rá már oda is értem.Parkolás közben feltünt valami,mégpedig az hogy, egy vadonat új BMW X6os csillogott a suli parkolójában.Ez azt jelentette,hogy új diák érkezett.Ettől megijedtem.A többi diák már meg van szokva velem,igazából már észre sem vesznek.Ez nekem tetszik.Nagyonis.Viszont mi van,ha ő majd meg akar szolitani,vagy esetleg mellém űlni?!?!Louis miért pont most akadt dolgod?!?!Jól van Annabell,nyugodj meg,nem szeretnél egy újabb pánikrohamot ugye?Próbáltam nyugtatni magam,azzal,hogy lehet valaki új kocsit vásárólt magának.Valamelyik kis sztárcsemete.Zaklatottan léptem be a sulink hatalmas ajtaján.Elöszőr minden normálisnak tűnt.Amig meg nem figyeltem valamit.Ahogy a folyosón vonultam végig minden embernek a szeme ugyanarra a pontra szegezödött.Egyeltalán nem túlzok amikor azt mondom,hogy az emberek szeme legalább annyira csillogott,mint a kinti BMW.Nem értettem mit nézhetnek,viszont voltak selytéseim,hisz nem vagyok hülye,csak albinista.A gyanum beteljesedett.A szemek nem valamit,hanem valakit bámultak,méghozzá egy újonnan érkezett srácot.Szuper, újabb tinibálvány,aki majd végig megy az összes lányon,majd mikor ugy tűnik megtalálja az igazit,valami rosszat tesz és megy a francba,de persze a lány majd megbocsájt neki,mert szereti és happy end.Mint azokban a nyáltól csöpögős romantikus filmekben.Mennyire tudom utálni az ilyet,pont mint a hétfőt.A jövevény egy szekrény mellett állt,pontósabban háttal neki volt dőlve és egy "tökéletes" félmosolyal élvezte a figyelmet.Tipikus.Szőkésbarna haj,kék szem,tökéletes testalkat,gyönyörű mosoly.Hát kell ennél több?Én komolyan nem értem a mai lányokat.Egy szép srác csak rájuk kell mosolyogjon és már szöknek is ki a bugyiukból.Én mit sem figyelve vonultam tovább a kémia labór fele.Az a mencsváram.Végig éreztem magamon valaki tekintetét.Ez szörnyű érzés.Nem akartam hátranézni,mivel féltem,hogy akkor esetleg szembenézek valakivel,annak meg biztós pánikroham lenne a vége.Pár kinós perc után elértem a kitűzött célhoz.Ms. Adams már bent volt,mint mindig.
-Oo...szia Belle már vártalak!-mondta kedvesen a kedvenc tanárnőm.Aki persze kémiát tanit.
-Jó reggelt Ms.Adams.-köszöntem udvariasan-miben segithetek?
-Igazából,elég sok dolgozatom van amit ki kéne javitanom,arra gondoltam,hogy esetleg kikészithetnéd te a mai órára a kellékeket.Mit szólsz hozzá?
-Tetszik az ötlet.-mondtam és már kezdtem is kipakolni a kémcsőveket.
-Tudtam,hogy számithatok rád.-mondta szeretett tanárnőm mosolyogva.
A tanárnő leült a katedráhóz és nekikezdett a javitásnak.Pár percig még csak kipakoltam,aztán elkezdem az asztalokon is elrendezni a kellékeket.Csengetés elött pár perccel már kezdtek beszivárogni a diákok.Eggyesek a multórai leckét ólvasták,mások a kéncsővekkel babráltak,de voltak olyanok is akik a padon elterülve aludtak vagy épp selfieztek.Az utobbiak a suli cicababái.Akiknek az élén Jane állt.Noss igen teljes ellentétem.Utál tanulni,sokat sportól,imádja a figyelmet,amit általában meg is kap. Becsengetéskor énis leültem a helyemre és vártam,hogy Ms.Adams megkezdje az órát.Szerencsémre csengetéskor Louis is megérkezett és nem kellett egyedül űlnöm.
-Szóval osztály, Belle segitségének kösz...-Ms.Adams beszédét megszakitotta a hangósan nyitodó ajtó nyikorgása,ami nem mást jelentett,minthogy valaki megérkezett.Valaki elkéset kémia óráról.Ugylátszik nem ismeri még a tanárokat,mert ha ismerné tudná,hogy Ms.Adams utálja,ha késnek az óráiról.Az ajtón a suli új csodája lépett be,mire a teremben lévő összes lány felsohajtott.
-Bocsánat a késésért tanárnő,de még új vagyok.-magyarázkodott Mr.tökéletesség.
-Most az egyszer megbocsájtom,de ne legyen több ilyen!-jelentette ki szigorúan a tanárnő.Annyira szeretem.
-Természetesen.-mondta a fiu egy félmosolyal,majd helyetfoglalt az utolsó padban,Jane háta mögött.
-Tehát,ahogy mondtam hálla Bellenek,ki tudtam javitani a tegnapi dolgozatokat-ekkor páran az osztályból felnyögtek.Hát bocs nem az én hibám,hogy nem vagytok képesek tanulni!-és el kell mondanom,nagyon csalódott vagyok!Nagyon kevesen irták meg az átmenő jegyet!Két tökéletes dolgozat van,az eggyik a Bellé,természetesen,másik meg Louisé.Habár a Louiséba volt pár hiba,de attól eltekintettem és megadtam a tökéletest.Azonkivül még a Saraé lett 94 pontos,a többi már szörnyű!Itt vannak a dolgozatok Belle leszel szives kiosztani őket?
-Persze!
Igazából nem szivesen csináltam,mivel most tul sok az ember,viszont Ms.Adamsnek a világon semmiért sem mondanák nemet.Igyhát elvettem a dolgozatokat és elkezdtem őket osztogatni.Az első a Janeé volt,hát nem csak kivűl szőke ezek szerint,"az atomot ici-pici táncoló dolgok alkotják"könyörgöm ki ir ilyet?!Már majdnem megvoltam amikor valaki elakasztott és ennek köszönhetően kibillentem az egyensulyomból,aminek köszönhetően pedig ráestem valakire,őt is leverve a székről a főldre.Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek!Nekem nem esett nagy bajom,mivel ráestem az illetőre,viszont neki fájhatott.Gyorsan felálltam és elkezdtem összeszedni a maradék pár lapot,csak akkor vettem észre,hogy igazából kire is estem rá.Sejtitek nem?Hát persze,hogy az új tinibálványra!
-Bocs.-mondtam halkan,majd mentem is tovább.Óra végén én és Louis gyorsan távoztunk.
-Na milyen volt a mai kémia óra?-kérdezte a legjobb barátom a szemöldökét huzogatva.
-Nagyon vicces Louis!
-Mivan,láttad már,hogy néz ki az a srác,kész félisten!-mondta ájuldozva.Noss igen Louis meleg,de ezt már rég elfogadtam,sőt én segitettem neki,abban hogy beismerje ezt a dolgot.Nagyon nehéz időszakon ment akkor keresztül.
-Louis!-mondtam és vállon ütöttem-ne kezd teis!
-Oké,oké-mondta védekezően.Ezekután még 5 órát vészeltem át.A suliból kifelé tertva,kaptam egy üzenetet apától.Megkért,hogy menjek be hozzá,mivel szüksége van a segitségemre.Ennek őrültem,mivel imádtam apának segiteni.Beűltem a Range Roverembe és indultam is.Fél órán belül már ott is álltam apa irodája elött.Kopogtam és egy határozott "igen" után beléptem.Apa a székében űlt és épp a Laptoppal babrált.
-Szia apa!
-Szervusz kincsem!Milyen volt a suli?-kérdezte kedvesen,de még mindig nem nézett fel a gépből.
-Szokásos.
-Tizes?
-Ismersz.-mondtam mosolyogva.-de miért hivtál mit kell segitenem?-erre apa már lecsukta a laptopját.
-Néhány fotót kéne készits nekem.Ugyanis egy új ügyfelem van,akinek nagy jövőt josolok.
-Oké,esetleg ismerem?
-Most költőzött ide a családjával,valami veled egykorú lehet.De most kell érkezzen.
-Oké.
Pár perc múlva már nyilt is az ajtó, és találjátok ki kivel találtam szemben magam.
-Jó napot,a fotózásra jöttem.-azt hittem menten a föld alá bujok!
YOU ARE READING
Without Colors
Teen Fiction"Te vagy a szin az életemben!" Szép kis idézet,de mivan ha szószerint kell értelmezni? Egy nem hétköznapi lány nem hétköznapi élete.A lány,aki albinizmusban szenved.Végül pedig szinére lel...Martinra.
