Nincsenek Véletlenek ||+18||

5.rész Kit válasszak?

Reggel mikor felkeltem Jenn még javában aludt. Lementem főztem egy kávét, kortyolgattam a meleg habos mennyországom és közben olvasgattam a facebook-om. Jenn közben észrevehetetlenül mögém osont és megölelt.

-Jó reggelt hétalvó. -mosolyogtam rá.

-Neked is. Megyünk ma valahova, vagy csak film nézés meg csajos dolgok? -egy szörnyen ijesztő vigyor ült ki a képére amin muszáj volt nevetnem, de ő nem díjjazta azt.

-Most egésznap rajtam fogsz nevetni vagy válaszolsz is?

-Ne haragudj. Megyünk sétálni. -mondtam egy elégedett vigyorral és megittam a maradék kávém. Felmentünk rendbe szedtük magunkat és elmentünk a plázába venni egy két apróságot. Ahogy mentünk hazafele csak arra gondoltam, hogy Will miért mondd nekem ilyeneket. Miért esett olyan rosszul az, hogy láttam csókolozni azzal a lánnyal hisz nem is vagyunk együtt.? Gondolat menetemet az szakította félbe, hogy neki mentem valakinek. Nem is én lennék ha nem történne ilyen. Ahogy felnéztem megláttam és azt kívántam bár ne láttam volna. Will-nek csapodtam bocsánatot kértem és sétaltam volna tovább a barátosnémmal, de megfogta a csuklóm és nem engedte, hogy tovább menjek.

-Jenn elmennél, hogy beszélhessek Baby-vel?? -mondta én meg a szememmel küldtem a lány felé egy olyan nézést, hogy itt ne merj hagyni különben megbánod.. Amit észre vett Will is.

-Baby nem harapok, haza is kísérlek ha kell csak beszéljünk kérlek.. -megforgattam a szemem és elbúcsúztam Jenn-től.

-Mondd Will miről szeretnél beszélni? -kérdeztem flegmán bár tudtam a választ. Magamban csak ördögien vigyorogtam.

- Figyelj, már kétszer vallottam be, hogy mit érzek és nem reagáltál semmit. Nem tetszem? Vagy miért vagy velem ilyen közömbös??

-Nem mondtam, hogy nem tetszel. És mi barátok vagyunk elfelejtetted? Ráadásul a legjobb barátok.. Neked ennyit jelentett? Azzal tudod, hogy mindent elrontanánk. -ordítottam vele és kigördült egy apró könnycsepp amit hirtelen mozdulattal letöröltem. A lefagyott fiú még mindig enyhén tátott szájjal nézett.

-Nem gondoltam volna, hogy ennyi lesz a beszélgetés. -megfordultam és elindultam hazafelé. Még visszanéztem a vállam felett a fiú még mindig dermetten állt. Hazaértem felmentem a szobámba bezárkoztam és sírni kezdtem. Két könnycsepp között észre vettem, hogy van 4 nem fogadott hívásom. Adam volt az, de annyira magam alatt voltam nem akartam, hogy aggódjon, ezért úgy döntöttem ha megnyugodtam vissza hívom. Vagy majd holnap este ha visszaértünk elmegyek náluk. Kopogtatnak én meg annyira megijedtem, hogy lefordultam az ágyról a fejem koppant egy óriásit fájt, de kacagtam a szerencsétlenségem. Feláltam és ajtót nyitottam amit ismét megbántam Will ott ált elöttem kisírt szemmel. Nem volt kedvem beszélgetni, de nem vagyok bunkó ezért beinvitáltam a szobámba leültünk és sóhajtott egy óriásit.

-Baby tudom, hogy te már le zártad a témát, de legalább csak próbáljuk meg együtt. Amikor elmentél egy világ omlott össze. Nem találtam a helyem és amikor ránéztem Jenn-re eszembe jutott a sok emlék veled és fájt, hogy el kellett menned és nem tudtam veled menni, elkísérni pedig mikor kicsik voltunk megígértem, hogy mindenhova veled megyek. Baby nekem te vagy a mindenem én nagyon szeretlek. - Ahogy kimondta ezeket a szavakat a hasam görcsbe rándult és forróság járta át a testem nem akartam hogy véget érjen a pillanat aztán eszembe jutott, hogy nekem boldog párkapcsolatom van és legördült egy könnycsepp.

-Will, nekem van valakim. -lehajtottam a fejem és zokogtam. A fiú megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Figyelj, nem azt mondtam, hogy most azonnal légy az enyém, hanem elmondtam az érzéseim. A te döntésed hogy kit választasz. -Az utolsó szavait már annyira halkan mondta, hogy szinte alig lehetett hallani. Adott a homlokomra egy puszit és kisétált a szobámból majd az egész házat elhagyta. Én ott ültem lefagyva. Egy kis idő múlva lefeküdtem és szépen lassan álomba szenderedtem.

Tudom sokára hoztam, de kész lett végre.😁😁💋❤