Mi történik akkor, amikor a tesódról kiderül, hogy nem is a testvéred? És méghozzá, ha előtte csak ő volt neked? És persze az sem segít a helyzeten, hogy előtte utaztatok el a munkája miatt...
Na de a legjobb, ha még bele is szeretsz...
Reggel a nap halványan sütött be az ablakomon, afüggönyön keresztűl. Kinyitottam a szemem, majd az órámra pillantottam. 8:33.Te jó ég! Elkések. Kiugrottam az ágyamból, majd a fürdőmbe siettem és gyorsmegfürödtem és egy enyhe sminket is feltettem. Felöltöztem, majd a táskámatmegragadva lerohantam a lépcsőn.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jó reggelt. Hova sietsz máris?- mosolygott rám a bátyám, aki a konyhában csinálta a reggeliket.
-Szerinted hova? Eddie, 8:59 van, tökre elkéstem!!- idegeskedtem, miközben bedobáltam a cuccaimat a táskámba. A bátyám szórakozottan figyelt.- Mivan?- néztem rá dühösen, mert zavart, hogy jól szórakozik a szerencsétlenségemen.
-Először is, még mindig nem állítottad át az órádat a szobádban, 9:59 van. Másodszor pedig, hétvége.- mosolygott, mire megállt a kezemben a könyv, amit be akartam rakni a táskámba, majd mindent ledobtam oda a földre.
-Kapok reggelit?- álltam fel sóhajtva.
-Persze.- nevetett fel és átölelt. Belefúrtam az arcom a vállába és utána leültem a bárszékre, majd figyeltem, ahogy befejezi a reggelinket. Gófri. A kedvencem.
-Emlékszel...- ült le velem szembe a két tányérral a kezében, majd miután az egyiket elém rakta, folytatta.- amikor múltkor elmentem Londonba egy film meghallgatására?- kérdezte, mire teli szájjal bólogattam.
-Nos... reggel hívtak. Megkaptam a szerepet.- vigyorodott el a bátyám, mire az étel is megállt a torkomon, mire köhögni kezdtem, de miután Eddie segítségével (elkezdte veregetni a hátam...) jobban lettem, a nyakába ugrottam.
-Eddie, ez csodálatos.- vigyorogtam.- Mondtam, hogy ügyes leszel, gratulálok.- mosolyogtam.
-Köszönöm. Viszont...
-Jaj ne. Mi az?- néztem rá félve.
-A film idejéig Londonba kell mennem, majd Cambridge- be. Mindenhova utazgatnom kell majd...- mondta mire elszomorodtam.
-Kérlek, ne hagyj itthon. Nem akarok visszamenni anyához lakni.
-Nem tudom, mit tehetnék Sophie. Nem akarlak visszaküldeni. De anya sose engedné meg, hogy gyere. Meg hát... itt a suli is.
-Aminek mindjárt vége! Leérettségiztem már, csak a ballagás van vissza. Kérlek Eddie.- könyörögtem.
-Elmegyünk anyához ma. És meglátjuk.- kacsintott.- Menj, húzz valami mást. Ma nem köthet bele semmibe.- nyomott egy puszit a homlokomra és elvette a tányéromat előlem. Szót fogadóan felrohantam a szobámba. 15 éves voltam, amikor Eddie elhozott anyától. Ő akkor volt 25. Anya mindig is nagyon szigorú volt és mindenbe belekötött. Eddie sem bírta és én sem. Elment egy egyetemre Londonba, majd visszajött, vett egy házat és hatalmas veszekedések árán (anyával) idehozott magához. Ilyenkor már nem is csak a szigorúság volt az ok. Anya és apa akkoriban vált el és anya inni kezdett. Agresszív lett, én pedig nem bírtam ott tovább. Eddie rehabra is elküldte. Elméletileg most már nem iszik. De ritkán látogatom. Az az egy év, amit az alkoholista anyámmal töltöttem... borzalmas volt. Nem szeretek visszamenni oda. És ezért is vagyok rettentően hálás a tesómnak. Nélküle nem is tudom mi lenne velem.
