Az új lány

7. Fejezet

ALLISON:

-Sajnálom. - mondta Jase és utánna megölelt.

-Én nem. Csak nagyon bánt, hogy így kell felnőnie az öcsémnek. - ráhajtottam a fejem Jase vállára, tovább gyönyőrködtem a tájban és elakartam felejteni ezt az egész dolgot.

Eltelhetett fél óra mire eldöntöttük, hogy haza indulunk. Lassan sétáltunk egymás mellett.

A házunk előtt álltunk a kapunál, láttom ahogy anya még a nappaliban tévézik. Nem akarok bemenni. Jase látta rajtam és megkérdezte, hogy nem-e akarok hozzájuk bemenni. Néztem a szemeit, azt figyelték mit fogok válaszolni. Nagyon szép szeme van. Látom ahogy aggódik. Végül csak bólintottam. Megfogta a kezem és vezetett maga után.
A házban senki nem volt. Jase az emelet felé vette az irányt, a lepcső felénél megbuktam egy fokban, elvesztettem az egyensúlyom és hátra estem. Jase még mindíg fogta a kezem, így őt is rántottam magammal a lendület miatt. A lepcső legaljára estünk vissza. Mikor leesett mindkettőnknek, hogy mi történt, hangos nevetésben törtünk ki.

A szobája nagyon jól nézett ki. Az ajtóval szembe volt az ágya, mellette jobb oldalon pedig az íróasztal. Az ágy baloldalán volt egy nagy könyves szekrény. Tele van pakolva könyvekkel, CD-kel, DVD-kel és bakelitt lemezekkel. A falon néhány poszter és kép.

-Nagyon szuper a szobád.

-Köszi - mosolygott büszkén.

-Nem maradhatnék itt estére? - kérdeztem és abban reménykedtem nem fog elküldeni. Láttam ahogy mérlegeli a helyzetett, majd odamegy a szekrényéhez kihúzza a fiókot és elővett egy pólót és egy rövidnadrágot.

-Viszont csak ilyen pizsamával tudok szolgálni. - mutatta a kezében lévő ruhákat - nem biztos, hogy a te méretedre szabták - nevette el magát.

-Nembaj, tökéletes! - nevettem el magam én is.
Végül megmutatta a fürdőszobát, gyors lezuhanyoztam aztán vissza mentem a szobába. Itt nincs, így a keresésére indultam. A házuk olyan elrendeződésű volt mint a miénk. Lementem a konyhába, és megtaláltam egy fagyasztott pizzával a kezében.

-Nem gondoltam, hogy ilyen gyors leszel. Anyu mindíg fél óráig szokott zuhanyozni. - közben berakra a pizzát a sütőbe. - Amíg ez megsűl én is lezuhanyzok.

-Jólvan. Majd figyelek rá. - erre bólintott majd eltűnt a lépcsőn. Bementem a nappaliba, gondoltam körülnézek addig. Az egyik polcon van egy kép. Hárman vannak rajta. Egy nő, gondolom ő Jase anyukája, mellette egy kislány és a pici Jase. A kislány lehet a húga. Nagyon aranyosak. Még megnéztem a többi képet is a polcon, majd vissza mentem a konyhába. A pizzának már nagyon jó illata van. Kivettem a sütőből. Ahogy megfordúltam Jase állt mögöttem.

-Jézus! A szívbajt hoztad rám.

-Bocsi, nemakartam. Kész van? Már nagyon éhes vagyok.

Megettük a pizzát, közben beszélgettünk. Kielemeztük a bandát, meg azt a szép sziklát a kikötővel. Amikor ránéztem az órára, fél egyett mutatott. Nem vettem észre, hogy ilyen késő van. Felmentünk Jase szobájába. Jase elkezdte lepakolni a párnák felét a földre és áthozott valamelyik szobából egy takarót, aztán leült és elkezdte igazgatni azokat.

-Amúgy most te mit is csinálsz? - kérdeztem tőle és próbáltam rájönni.

-Hát gondolom lassan aludni kéne. És te alszol az ágyamon én meg itt.

-Nemkell lent aludnod a földön. Elég nagy az ágyad, csak elférünk rajta. - mondtam neki. Végül segítettem visszapakolni, és utánna mindketten bemásztunk az ágyba. Egy kicsit azért furcsán éreztem magam, de szerintem Jase is. Végül sikerült elaludnom.

Reggel a telefonom csörgésére ébrettem. Tyler volt, az öcsém aki nem tudta hol vagyok. Szokása hétvégén korán kelni. Megbeszéltük, hogy anyunak azt mondja korán keltem és elmentem futni. Tényleg, ma Tyler elkell kisérnem az edzésre. Nemszabad elfelejtenem.
Jase az ágy másik végén volt, ő még aludt. Megpróbáltam én is, de nem sikerült. Végül fogtam magam kimentem a fürdőszobába és felöltöztem. Amikor visszaértem a szobába, akkorra már üres volt a ágy. Lementem a konyhába, mert volt egy olyan érzésem, hogy megint ott találom.

-Kávét?

-Köszönöm, nem szokatam kávét inni. - álltalában azért nem, mert nekem nem segít, mármint én néha még álmosabb leszek tőle. - Viszont a ha teátok van, azt szívesebben innék.

-Tessék. A tegnappal kapcsolatban annyit, hogy ha nem akarod akkor én nem mondom ell senkinek. Meg amúgy sem tartozik rám. Szóval..

-Köszönöm. Örülnék neki. Nem szívesen beszélek róla. - megreggeliztünk és szép lassan megittuk az teáinkat is. - Nekem lassan mennem kéne. Még Tylert is elkisérém az edzésre. Mégegyszer köszönöm, hogy nem kellett haza mennem.

-Szívesen máskor is. Ha bármi van tudod hol találsz. - mosolygott, majd elköszöntünk és haza mentem.
Mentem letusolni, majd vettem fel tiszta ruhát. A pultnál ültem és vártam Tylert, hogy elkészüljön és mehessünk. Mikor sikerült elindulnunk, felszálltunk a legközelebbi buszmegállónál és ténylegesen elindultunk. Nemtelhetett egy fél órába sem, megérkeztünk, leszálltunk és régi ismerős érzés fogott el a rég nem látott hely miatt.

Miaxx