Az utolsó tanítvány / The Last Padawan * Star Wars fanfic *

Caleb

Soerer szigorúan megrótta magát (ha már Kenobi mester nem tette meg!), és azzal az elhatározással fordult be a Templom folyosóira, hogy keményen fog holnapig dolgozni, hogy háttérbe szorítsa ezeket a badarságokat.

De hát Jedi tervez, és az Erő végez! A következő pillanatban lágy, kissé mutáló fiúhang harsant mögötte.

- Soerer Suns! Kedvenc Jedim! Vagy tán padavan is már?!

Soerer vigyorogva fordult a közeledő fiú fele.

- Caleb Dume! Hol voltál? Régen beszéltünk már!

Kedvtelve nézett végig a fiún. Habár a ragaszkodás tiltott volt, de ők egy tanulócsoportban voltak már a kezdetek óta és Soerer megszerette a fiút. Na meg, ahogy ért, egyre jobban nézett ki. Magas, nyurga alkata volt, napsütötte bőre, kékeszöld szempárja, mindig vigyorgó szája. Sötétbarna haja varkocsba fogva a tarkóján, onnan lógott le a padavan-fonat a vállára. Micsoda???

- Hé, te padavan lettél?!

A fiú odaért és szokása szerint megpörgette Soerert. Alig titkolt büszkeséggel a hangjában helyeselt.

- Bizonyám! Deepak Billaba mester választott ki. És már küldetésen is voltunk együtt!

- De ő nem volt beteg?

- De igen, ám szerencsére kigyógyult. Na de, te? Hallottam Kales mesterről. Én... nagyon sajnálom! Sajnálom, hogy nem voltam ott. Megvédelmeztelek volna! - és rácsapott a mellére.

Soerer elmosolyodott ezen az ártatlan hencegésen. - Köszönöm Caleb - mondta kedvesen.

- Na és, te? Milyen pletykát hallottam? - és a füle mellé tette a kezét.

Soerer tettetett közömbösséggel megvonta a vállát.

- Nem tudhatom, te mit hallottál!

- Hát én azt... - de aztán szemügyre vette Soerert. - De nem... nem értem... nincs fonatod. Mégse igaz?

- Mármint, mi?

- Hát, hogy te Kenobi mester padavanja lennél. Vagy csak vicc volt? - mondta elbizonytalanodva Caleb.

Soerer megtapogatta a hiányzó fonat helyét. Elszomorodott.

- Levágtam, mikor Khales mester meghalt. De... nem vicc, amit hallottál - és zavarba jött. - Azt hiszem.

- Azt hiszed?!

- Hát ez bonyolult! De igen... most lett volna a Tanács előtt a meghallgatásom, csak Kenobi mester megsebesült.

- Igen, tudom, együtt voltunk a küldetésen - Caleb végigmérte. - Nahát! Nem gondoltam volna...

- Mit? - kérdezte hirtelen keserűen Soerer. - Hogy Kenobi mester elfogadna engem? Tudom, hogy nem én vagyok a legjobb Jedi a Templomban - szóval mégis féltékeny vagy, jól van Soerer!

- Mi? Dehogy, nem erre gondoltam! - vörösödött el Caleb. Sóhajtott. Soerer mindig oly' kevéssé becsülte önmagát. - Inkább azon csodálkozom, hogy te elvállaltad! Hiszen ő egy háborús hős, Kenobi tábornok! Tudod, hogy az ifjoncok fele arról álmodott, hogy a padavanja legyen, Skywalker mester után. De ők mind harcolni akarnak. De te... te mindig olyan szelíd voltál. Mindig azt hittem nagy gyógyító leszel! Főleg Kales mester után. Nem azt, hogy egy háborús tábornok mellett leszel padavan vérben és veszélyben!

- Csak nem féltesz? - nézett fel megnyugodva a magas fiúra. Caleb lenézett rá. Soerer elmosolyodott s hozzátette:

- Az Erő nem véletlenül vezetett mellé! Ugy hiszem.

- Ó, de bölcs lettél, kishúgom! Kenobi mester?

- Nem, Soerer....

Caleb elnevette magát. Átkarolta Soerer vállát.

- Na, kiváncsi leszek az élmenyeidre! Gyere az ebédlőben elmesélheted! És én is mesélek egy hős padavanról...

Kacagásba fúló hangjuk lassan halt el a folyosón.

- Mester, kérdezhetek valamit? - Soerer és Obi-van mester másnap a Templom udvarán sétáltak éppen.

- Igen?

- Tudod, hallani pletykákat, hogy némely Jedi lovagok, esetleg mesterek is... tudod, hogy kapcsolatot teremtenek... olyat....

- Micsoda?!

Soerer elpirult és elfordult. Caleb járt a fejében. És félt, hogy mestere megharagszik rá, de akkor is tudnia kellett.

- Szerinted mi az igaz ezekből...?

Nem érkezett válasz, de mikor félve visszafordult, legnagyobb meglepetésére azt látta, hogy Obi-van szája elé tett kézzel kuncog.

- Rólam is terjed ilyen?

- Hát ööö... izé... igen...

Obi-van egyre jobban rázkódott a visszafojtott kacagástól.

- Hát ez... nagyon hízelgő! - nyögte ki végül vidáman csillogó szemekkel. - Ha én ezt Anakinnak elmesélem...! – de hirtelen árnyék húzódott a jókedvére. Összehúzta a szemöldökét.

- De úgy vélem, talán jobb lenne, ha nem hallgatnál a pletykákra. Egy pletyka még nem tény és főleg nem igazság. És különben is nem minden az aminek látszik! - mondta elgondolkozva, mintha kicsit magát is győzködte volna.

- Igen, de... ott van Ki Adi Mundi mester meg Thracia Cho Leem mester...

- Nos, őnekik a Tanács adott engedélyt kellő megfontolás után. Tudod –, kezdte elkomolyodva – vannak a kötődések és van a templomi élet. Egyikkel sincs semmi baj a maga helyén és idejében. De én személy szerint nem hiszem, hogy a kettő összeegyeztethető lenne. Hogy tudnánk teljes szívvel és lélekkel szolgálni, ha kétfelé húz a szívünk? Hm? Először ezt kéne átgondolnod...!

Hallgatagon tettek néhány lépést, mire Obi-van újra megszólalt szakállát simogatva.

- Egy ilyen zárt közösségben óhatatlanul elharapóznak az ilyen és ehhez hasonló mendemondák - karjával a Templom felé intett. Aztán továbbvíve a mozdulatot egész Coruscantot belefoglalta. – Ez is a háború átka, amely úgy tűnik megváltoztatta az álláspontunkat. Könnyebben lazul a fegyelem, széthullik az erkölcs. De nem áldozhatjuk fel a törvényeinket még a győzelem érdekében sem, különben elveszítjük azt, ami a legfontosabb! A becsületünket.

Megcsóválta a fejét. Soerer zavarában lehajtotta a fejét.

– Bocsáss meg, mester, csak nem tudom kiverni a fejemből...

Obi-van a szeme sarkából vetett egy pillantást Soerer szőke üstökére.

– Ne kérj bocsánatot. Te tudod mi az igazság. De el kell tudnod fogadni az ő véleményüket is. Ha harcolsz ellene az sem változtat semmin. Ne feledd, padavanom, a legrosszabb időkben kell követned a tanításokat leginkább!

- Értem, mester – válaszolta engedelmesen Soerer.

Obi -van a vállára tette a kezét.

- Ne gyötörd magad ilyen oktalanságokon! Egyelőre úgy vélem, üdvösebb volna, ha a fénykard-gyakorlataidra összpontosítanál, és nem mindenféle légből kapott, rosszindulatú találgatásokra!

Ez olyan tipikus Obi-van mester féle gyengéd korholás volt, ezt már megtanulta Soerer. Mélyet sóhajtott. Tudta, hogy itt és most ez a téma le lett zárva.

– Észben tartom, mester! Arra fogok koncentrálni! - felelte.

Az udvar sarkán Kenobi mester elvált Soerertől, de még visszaszólt neki:

– Vesd el a kétségeidet, padavan! Hagyd, hogy átjárjon az Erő!

Ezzel befordult a sarkon, hosszú köpenye lobogott. Soerer utánanézett.

– Bárcsak úgy lenne, mester! – suttogta maga elé.