NOT PERFECT

1.rész

Egy lágy, de mégis erős kéz ért az arcomhoz. Gyengéden végig húzta az ujjait a járomcsontomon. Nem kellett kinyitnom a szemem. Már az érintéséből tudtam, hogy ki az. Álmomban elmosolyodtam. Résnyire kinyitottam a szemem. Ott ült az ágyam mellett. Tagadhatatlanul helyes volt. Izmos felsőtestén feszült a póló. Éppen a szekrényemre kirakott képeket nézegette. Titokban figyeltem őt. Olyan fájdalmasan gyönyörű arca volt. A szeme, mint mindig most is a fájdalomtól csillogott. Arccsontja határozott és éles volt, mintha egy festményből lépett volna ki. Szemeiben az arany a barna és zöld szín vegyült. Sugárzott belőle valami másság. Az a másság, ami bennem is megvan. Éreztem a kisugárzásában azt, hogy összetartozunk. Ezeken gondolkodtam, amikot észrevette, hogy bámulom. Elmosolyodott. A szájánál megjelentek a kis gödröcskék, amiket imádok benne. Odahajolt hozzám és a fülembe akart súgni valamit,de hirtelen megszólalt az ébresztőm. Felpattantak a szemeim és megint mérgesen vettem tudomásul, hogy csak álmodtam. Pedig annyira valósághű volt. Mintha tényleg itt lett volna mellettem. De nem. Én nyomorék vagyok az, hogy összejövök vele álom marad örökre. Miért is kellenék neki pont én? Kikecmeregtem az ágyamból. Elvonszoltam magam a fürdőszobáig. Megfesülködtem és fogat mostam. Fogmosás közben azon gondolkodtam, hogy lehet az, hogy egyes lányoknak egyetlen egy pattanásuk sincs nekem meg egy domborzati térkép az arcom. A vörös hajamról már ne is beszéljünk. Dobtam az arcomra egy kevéske sminket és felöltöztem. Csalódottan szemléltem a tükörképemet túl átlagos, túl unalmas. Javíthatatlan gondoltam. És kiléptem a fürdőszobából. Az előszobában felvettem a bakancsomat és a zöldkabátomat. Dobtam egy gyors puszit a cicámnak és már rohantam is a buszhoz.