Grow Up Inside The Hydra

3. Fejezet

- Apu mindig így vitt. Azt mondta a szobán kívül nem biztonságos, nekem nem.

- Az apád okos volt - indultam vele a konyhának titulált helyiségbe. Mikor odaértünk leültettem a konyhapultra és elkezdtem keresni a kenyeret. Igazából, ahogy a konyha kinézett kezdtem kételkedni, nem csak abban, hogy kenyér, hanem bármi más ehetõ van ott. Végül elõkerítettem és egy szekrény legaljáról a pirítót is és elkezdtem pirítóst gyártani. - Eljöttem a Hydra egyik legnagyobb bázisára és miért? Hogy babysitterkedjek és pirítóst csináljak. Ezt egy vicc - motyogtam az orrom alá.

- Hagynod kellett volna, hogy elvigyem a kis taknyost és akkor most nem lenne ilyen gondod.

- Egy újabb verésért jöttél? - fordultam meg és akkor láttam, hogy a kölyök leugrik a konyhapultról, felém szalad, majd megismételve a tegnapi jelenetet átöleli a lábam.

- Ó, hogy ez milyen aranyos - játszotta meg magát Rollins. - A végén még elhányom magam.

- Vigyázz meg ne üssön az ajtó kifelé menet! - vettem fel a kislányt aki rögtön átölelte a nyakam.

- Fogalmad sincs mit vállaltál. Ô és az apja, ezek nem olyanok mint mi - mutatott a gyerekre, majd elment a kezemben lévõ lány pedig szipogni kezdett.

- Ne, ne, ne, ne, ne! - ültettem le a pultra. - Bármit csak ezt ne! Rebecca figyelj! Szóval... izé minden rendben... - Baszki mi a szart mondjak neki? - Elment oké?

- Nem szeretem õt, bántani fog - törölgette a szemét. - Félek tõle.

- Hé figyelj rám! - tettem álla alá két ujjamat. - Nézz rám! Rebecca nézz rám! - nevének hallatán rám kapta könnyektõl csillogó szemét és érdeklõdve, kíváncsian figyelt. - Nem fog bántani, rendben?

- Honnan tudod? - kérdezte sírástól rekedtes hangon.

- Onnan... - kezdtem, de torkomon akadt a szó. Nem mondhatsz neki ilyet Brock Rumlow! Neked sem mondta senki mikor ugyan ilyen helyzetben voltál, téged sem abajgatott senki, nem érdekelt senkit mi lesz veled. De igazából már mindegy volt, mert az apjának megígértem. - Onnan, hogy nem engedem neki. Nem engedem, hogy bántson. Megvédelek, vigyázok rád. Rendben? - kérdeztem mire hevesen bólogatni kezdett és a nyakamba borult. - Oké, rendben - hámoztam le magamról apró kezeit. - Megkeresem a jamet, ha lehet akkor ne ess le - mondtam majd elkezdtem kutakodni a szekrényben. - Gyerünk, hol vagy már? Jackpot! - akadt a kezembe a kisebb üveg. - Na ki a király?

- Te - kuncogott a lány.

- Okos kislány - tettem le mellé az üveget majd visszamentem a pirítóhoz. Talán két percre fordulhattam el és mikor visszanéztem azt hittem abban a pillanatban vágom fel az ereimet. Gondolom valami észkombájn nem jól tekerte rá a fedõt a jamre, a kölyök leszedte és konkrétan könyékig benne volt az üvegben. Az arca, a nyaka, a ruhája, mindkét karja, és lába, de még a haja vörös volt a ragadós meggyjamtõl. - Te mi a jó... Alaszkai nénikémet csinálsz?! - korigáltam mielőtt egy cifra káromkodás hagyhatta volna el a számat.

- Finom - nyalta körbe a száját.

- Tudom, hogy finom - vettem ki a kezébõl az üveget, ami tiszta ragacs volt. -, de nem magadra kell kenni, hanem a kenyérre. Most nézd meg, hogy nézel ki! - mondtam mire végigpillantott magán.

- Ez ragad - mondta és eltartotta magától a két kezét.

- Na nem mondod! - a pult másik végéhez sétáltam, a számba vettem egy pirítóst, majd igyekeztem olyan helyen megfogni a gyereket ahol nem ragadt - kevés sikerrel -, majd visszamentem vele a szobába. - Hát ez remek, egyszerűen remek! Nem tudsz fél percig úgy ülni a seggeden, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget? - kérdeztem miközben beléptünk a fürdõbe. Kinyitottam a csapot, majd mikor a kád tele lett langyos vízzel elzártam. - Na jó! Vetkőz le, irány a kád, mosakodj meg, ha kész vagy itt a törölköző - mondtam mire nagy bociszemeket meresztett rám. - Mi van?