Egy átlagos tinilány. Valami mégis más. Ő rajong a Forma-1-ért. Megszokott? Ugyan. Főleg nem az ő környezetében.
Ebben a történetben egy lány meséli el, miként jött be az életébe a Forma-1-es "szerelem".
Változtatnom kellett...Pontosabban változnom, nem is keveset. Ez nem mehettet így tovább. És sajnos erre nekem is muszáj volt rájönnöm. Kissé tényleg kezdett ez sok lenni. Igaz ezt csak mostani fejjel mondom, mert akkor épp az ellenkezőjét gondoltam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Mivel eddig szinte semmi sem érdekelt huzamosabb ideig, ezért nekem ez több volt mint egy hobbi. Ez volt az életem. Nem hazudok. Emlékszem egyszer volt egy szép kis Forma-1-es álmom. Utánna napokig csak aludtam és aludtam. Tehát felkeltem, ettem, aludtam. Ez ment ha jól emlékszem 3 napig. A szüleim azthitték depressziós vagyok. De végülis sikerült nekik elmagyaráznom az egészet.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A változás nehéz volt. Nem tudtam mindent egyszerre végezni. Ezért valaminek egy kicsit háttérbe kellett szorulnia. És ez a Forma-1 volt. Tanulnom kellett. Majd később szinte (magam sem értem, hogy-hogy) hozzászoktam a hiányához. Egy perc néma csönd. Elég sokáig volt "elvonón" a Forma-1. Szinte ameddig suli volt.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Aztán megint eljött a nyár. Azthittem majd sikerül visszatalálnom a "szerelmemhez". Nem igazán lett így. Az való igaz, hogy kezdtem visszaszokni hozzá, de olyan szinten már nem hiszem, hogy bármikor is sikerülni fog, mint ahogy annó volt. Hmmm... Volt. Olyan furcsa ezt mondani arra ami egyszer az életem volt. És már megint. Megint csak volt. Kell valami amit most érzek. És van is olyan. Szeretet. Szeretem a Forma-1-et. Ez van. Viszont annyira nem mint akkor, amikor.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Lassan az osztálytársaim is hozzászoktak, hogy szeretem a Forma-1-et. Igaz nem éppen a lányok, de lassan már ők is. Sőt, egy icipit sikerült is ránevelnem őket. Büszke voltam magamra de egyben csalódott is. Tényleg osszam meg mássokkal azt ami csak az enyém? Kell ez nekem? Hogy megint ezt is, mint mindent feladjam csak mert nem érzem a magaménak? Hát nem is tudom... Netán túl messzire mentem?
Itt is a következő rész! :) Köszönöm a megtekintéseket és pláne a csillagokat :D Ti vagytok a legjobbak! <3
