Földrengés

Első rész

Csendes éjszaka borította be a világot, vagy legalábbis azon részét amelyben én is lakom. Az unalomtól majd meg haltam, de kikelni az ágyból nem nagyon volt kedvem. Ilyenkor nem is szokás kikelni az ágyból csak, hogy aludni meg egyáltalán nem bírtam. Sosem voltam az az alvós típus, nálam minimum hajnali egy, maximum hajnali három volt a fennmaradási idő. Utána mindig bealudtam, de a mai hajnal nem ilyen volt. Hajnali 4 óra volt nekem meg sehogy sem akart álom jönni a szememre. Ágyam az ablak mellett hevert és ahogy jobbra fordultam, túl láttam a fákon és a régi házak tetején. Egyetlen szórakozásom csak a pár méterre lévő kutyának az ugatását hallgatni melyben volt valami humoros ahogy ugyanazt a ritmus sorozatot ugatta újra és újra.

Szóval csak feküdtem az ágyban, unalmasan. Az ágy kellemesen hideg volt, a matrac meg puha. Nyugalmi állapotomat viszont megzavarta valami. Valami hangos és fényes. Ijedtemben felpattantam az ágyból és kinéztem az ablakon. A ház mögül valami nagy fénnyel világított, a fénye látszott a tetőröl. Nem vagyok ijedős típus, én inkább pánikilok a dolgokon. Különös módon viszont nem éreztem, hogy pánikolnom kéne. Látni akartam mi az és miért világít. Egyszerűen csábított a fénye. Felkaptam egy melegebb cuccot: Pulcsi, nadrág, cipő, és kiszaladtam az ajtón.
Az utam egyenesen a ház mögötti dombra ment. Számtalanszor felszaladtam a dombon, most mégis meredek volt. Legalábbis meredekebb mint amilyennek én emlékszem rá. Lassan baktattam végül. Szemem felcsillant, lelkesedésem pedig ment feljebb minél közelebb jutottam ahhoz a ,,valamihez".
Egy pár perc volt az egész és már fent voltam. Lassan közeledtem a fényhez. Széles mosolyom átváltott egy komoly, érdekelt arcra ahogy közelebb kerültem. Becsuktam a szememet egy pár másodpercre, majd amikor kinyitottam, egy hatalmas lyuk tátongott előttem. A közepén valami hatalmas gömb alakú volt. Valami nagy és gyönyörű és LÉLEGZETELÁLLÍTÓ.

Leugrottam majd egyre lassabban és lassabban közeledtem a gömbhöz. Meg akartam érinteni, érezni akartam milyen lehet. Lehet, hogy meleg vagy forró. Lehet, hogy érdes de az is lehet, hogy sima. Sokkal közelebb mentem, szememmel hunyorítva és hatalmas mosolyal megérintettem a dolgot.

Forróságot éreztem, a testemen keresztülfutott az érzés majd az ujjam fájni kezdett. Elkezdett rajtam terjedni egy fekete valami, egyre több és több helyre jutott el ahogy én ordítottam mint egy farkas. Nem bírtam a fájdalmat. Lerogytam a földre, ordítást továbbra is folytatva...
Nem bírtam abbahagyni, egyre jobban fájt és fájt.

Egyszerre elsötétült minden. Nem láttam, nem hallottam, nem éreztem semmit. Nem tudtam mi történt, egyszerűen nem voltam magamnál.
Egyedül gondolatok futottak végig a fejemben. Annyi dolog volt a fejemben:
Meghaltam volna ? Mi történt ? Miért és hogyan ?
Itt volt a döntő gondolat. Vajon meghaltam ?
Mindent magam mögött hagyva feljöttem egy buta fény után és most itt vagyok. A szüleim soha nem láthatnak. Reggel felébrednek, keresnek engem mindenhol és nem találnak. Felhívják a rendőrséget, az egész várost, mindent átkutatnak. De semmi. Közben megtalálják a gömböt a dombon, és megtalálnak engem, talán a hamvaim.

Könny szökött a szemembe, nem voltam képes elhinni a történteket. Nem mertem továbbgondolni az eseményeket, hogy mi lesz ezután.
De talán már nem is érdemes.