Felfoghatatlan

*4*

-Hagyjuk a témát-mondta Ashton rám pillantva és megsimogatta a hátam. Most elösször hálás voltam neki.-Csinálunk valami kaját?-vetette fel az ötletet a többieknek. Akik természetesen beleegyeztek a dologba és a konyha felé vették az irányt.
-Cica, addig ülj le a nappaliba, felőlem tévézhetsz is-azzal Ash is ott agyott. Hála az égnek.
Amit mondott tényleg úgytettem, be mentem a nappaliba de eszem ágában sincs tv-zni. Körülnéztem kicsit, fiókokba, polcokon, az asztal alatt, és mikor a legfelső polchoz értem amit alig, de azért megtudtam nézni egy kulcsot láttam rajt.
Ezt nem hiszem el! Most talán elszökhetek.  Szemeim felcsillantak.
A kulcsot a markomba szorítottam, s miután osonva elhagytam a nyílt helységet a bejárati ajtóhóz tartottam. Mikor elé értem szinte már örömkönnyek folytak szememből.
Lassan behelyeztem a kulcsot a zárba és elfordítottam. Kinyílt! Szabad vagyok!
Lassan kinyitottam nehogy meghalják hogy épp szökni készülök, vagyis meg szöktem! Hisz már az ajtón kívűl vagyok.
Elsem hiszem!
Olyan gyorrsasággal futottam el az utcából hogy még magam is meglepődtem.
Mikor már ugygondoltam elégtávol vagyok azoktól a vadállatoktól, befordultam egy parkba és egy padon helyet foglaltam. Erre biztos nem jönnének..mit keresnének egy parkban? Engem.. De khm...mindegy.
De most hogyan tovább? Fogalmam sincs arrol hogy hol vagyok de érzem még messzebb kell mennem.
Felálltam a padrol és futni kezdtem az utcán. Végig a cipőm orrát bámultam, mikor bele botlottam egy emberbe.
-Jaj elnézést-mondtam felsem nézve mert épp azon agyaltam hogy juthatnék haza.
-Elnézést??-kérdezett vissza mire ráppillantottam. De nem akárkivel találtam szembe magam...Ashton.
Hogy a picsába talált meg?
Épp a karomhoz nyúlt volna mikor kitértem előle és rohanni kezdtem a nyagvilágba, vagyis kezdtem volna ha 5 lépésen belül utolnem ér.
-Mit képzelsz magadról baszdmeg?-sziszegte idegesen a szavakat miközben könnyeim arcom áztatták.
Ilyen nincs. Nem lehetek ennyire szerencsétlen...
-Hogy te mit fogsz ezért kapni..-momdta sejtelmesen, közben tekintete szikrákat szórt és úgy szorított hogy kezem már zsibbatt. Soha nem rettegtem úgy mint most.
Egy 10 méret múlva egy kocsiba rángatott be és ugyan oda vitt ahonnann nem rég sikeresen elszöktem.
Berángatott az ajtón majd a szobája felé húzzott, a félelemtől remegtem.
-S-sajnálom.-dadogtam
-Hát van mit, de minden esetre vetkőzz most le.-megint? jelentette ki és látszott rajta hogy mindjárt szétrobban a dühtöl.
Álltam ott egyhelybe és azon voltam hogy ne ájuljak el. Semmit nem vettem le
Ashtonon már csak egy boxer volt és mikor végzett megindultt felém.
-NEKED BESZÉLEK BASSZA MEG!-órdította teljes hangerőn.-KURVÁRA AZT CSINÁLOD AMIT MONDOK!-fogta és széttépte rajtam a pólót és a melltartóm is a földön landolt a szoknyámmal és a bugyimmal együtt ugye nem fogja azt tenni amire gondolok?
Ugy sirtam hogy allig kaptam levegőt.
Teljes erővel az ágyra lökött majd elkezdte az alhasam csókólgatani amit úgy próbáltam meg akadályozni hogy a kezemmek eltoltam a fejét, de ezzal csak azt értem el hogy a kezeimet az ágytámlához kötöttete.
-Ashton! -könyörögtem sírva-Hagyd abba!! Bocsánat!-kiabáltam már
-Tudod Cica, azt akartam én hogy neked is jó legyen de mostmár pont leszarom. Kurvára megfoglak most dugni, és az érdekel a legkevésbé hogy neked milyen érzés.-ez a mondat hallatán még nagyobb bömbölésbe kezdtem már ha az lehetséges. Nem akarom.
De mire kimomdta már belém is vágta magát. Akkora fájdalmat éreztem azt hittem ott halok meg. Semmi izgatás nélkül vágodott belém nagyon nem szokványos hosszúsága, és ahogy csak tudott pumpálni kezdett. Rettenetes volt. Ordítotattam, sikitoztam alatta de neki a szemese rebbent.
Megsem állt egy percre sem, rajtam töltötte ki a dühét amibe majdnem belehaltam. Egy 10 perc mulva nem éreztem az alsó felem a fájdalomtól és éreztem hogy elhatalmasodik az az érzés rajtam. Aztán teljes sötétség..

Sziasztok Drágák!💗 Remélem tetszik ez a rész!😘
Vote-oljatok, meg commenteljetek..💬⭐meg ilyenek, tudjátok😁💕
Megpróbálom a kövirészt hamarabb hozni🙈
Addig is sziasztok😻💗