I Love Her [Nagy Ádám]

1.Rész

Sziasztok! Horváth Vanessza vagyok 20 éves. Óvodás korom óta focizok. Most jelenleg Barcelonába vagyok,ezért sokan ismernek is. Női válogatottba játszom és én vagyok a csapat kapitány. 8-as a mezszámom és egyben ez a szerencse számom. Messivel nagyon jóba vagyok. Miután haza jöttem a Fradiba igazoltam míg szünet van a Barcanál. Miután kijutottak a magyarok az EB-re azóta nagy híve vagyok a magyar focinak.Bár ezt úgy mondtam mintha most néztem volna először magyar focit,pedig nem. Én is itt kezdtem focis éveimet. 44 évet kellett ezért várni de végre kint vagyunk.

Apuval a nappaliba néztük az Osztrák-Magyar meccset. szerencsére 2-0 lett a végeredmény és mind ketten elkezdtünk ujjongani. Miután abba hagytuk az ünneplést apu rám vigyorgott.

-Figyu Vanessza,mit szólnál ha el mennénk Franciaországba az EB-re?-kérdezte kíváncsian.

-Ezt most komolyan mondod?-kérdeztem.

-Még szép hogy komolyan.

-Persze nagyon örülnék neki.-visítottam fel.

-Remek akkor állj neki pakolni ne reggel kelljen mert korán kelünk.-mondta apáskodva.

Bár az apám. Futottam fel a lépcsőn amikor elestem Morzsiban a kutyámban. Ezt ő viszont meg se érezte. Mondtam Morzsinak menjen a szobámba és ott aludjon.Be futott majd elkezdtem bepakolni a bőröndömbe. Miután berakodtam célba vettem a fürdőt. Lezuhanyoztam és felvettem a pizsamámat ami csak egy fehérneműből állt. Megmostam a fogam és mentem lefeküdni.

*Másnap*

Apu keltegetni kezdett mivel mindjárt indul a gépünk. Háromnegyed 4 volt. Nyöszörögve szálltam ki az ágyból majd felöltöztem. Egy Bien feliratú pulcsit vettem fel egy koptatott farmerrel. a cipőm persze hogy Nike volt mi más. Miután végeztem elindultam reggelizni. Megittam egy kávét és bedobtam egy tál müzlit.

Apa már kiabált hogy siessek ezért lehoztam a bőröndöt és beszálltam apu mellé. Persze Morzsit oda vittük mamához hogy gondoskodjon róla amíg mi távol vagyunk. 20 perc múlva ott voltunk a Feri-hegyi reptéren és átmentünk a biztonsági kapun. Fel is szálltunk a gépre és már indultunk is. Körülbelül egy olyan 10 perc múlva már a felhők felett voltunk és csak csodáltam a szép napot ahogy felkelt. Egész úton zenét hallgattam majd apu megbökött.

-Izgulsz Vanessza?-kérdezte.

-Nagyon izgulok már pezseg a vérem is és már azon jár az eszem hogy ott vagyunk már és csodálkozunk a gyönyörű tájban.-mosolyogtam el magam.

-Annak örülök.-vigyorgott apa miközben felszólítottak hogy lassan leszállunk és kapcsoljuk be a biztonsági öveket.

Most már kezdtem be zsongni. 10 perc múlva már földet értünk,megkönnyebbülten szálltam le a gépről. Majdnem elájultam olyan gyönyörű volt Franciaország.

-Apa hát ez valami csodálatos.-mondtam örömömbe majd apa is mosolyra húzta a száját.

Elmentünk lefoglaltuk a szállást és elmentünk várost nézni. Csináltam csomó képet és fel töltöttem egy kettőt Instagramra. Egy értesítést jött

LeoMessi_10 kedveli a fényképedet.

Lassan kezdett esteledni ezért el mentünk vacsorázni. Befejeztük majd indultunk vissza a hotelba,mivel holnap van a nagy nap. Annyira be voltam zsongva ettől ezért nem tudtam nagyon aludni.

Reggel az Alan Walkertől a Sing Me To Sleep-re ébredtem. Hamar kipattantam az ágyból és indultam is letusolni. Mivel én nem nagyon sminkelem magam ezért csak egy szempillaspirált tettem fel és mentem is felkelteni aput. Hamar össze szedtük magunkat és el mentünk reggelizni.

Én egy rántottát ettem egy kis narancslével. Apa pedig egy kávét ivott.

11 óra lehetett amikor már mindenki készült a Magyar-Izland meccsre. Legtöbb magyar most ment bevásárolni a meccsre,mivel valamivel szurkolni is kell. Még vissza mentem a szobámba kicsit telefonozni majd apa jött be hogy készüljek mert lassan indulunk. 4 óra fele lehetett az idő ezért össze szedtem magam és indultam a hallba. Apa is megjött és indultunk is a szurkolókkal a stadion felé.

Út közben el kezdték énekelni az Éjjel soha nem érhet véget-et. Bejártuk fél Marseille-ét de gyorsan odaértünk a stadionba. Egy kicsit még ünnepeltünk a kinti szurkolókkal és lassan indultunk be.

Miután bementünk és leültünk a helyünkre kérdezgettem aput.

-Szerinted mi lesz ennek a meccsnek a ki menetele?-kérdeztem tudakozóan.

-Szerintem 1-1 lesz,mivel Izland nem olyan puhány mint Ausztria-mondta nevetne.

-Hát az tuti-mondtam vigyorogva.

-Szerintem meg 1-2 lesz mert azért a Magyar csapat se gyenge.-mondtam harciasan.

-Akkor fogadjunk hogy ha 1-1 lesz az eredmény szerzel magadnak egy fiút. -mondta viccesen.

Azért azt tudni kell nekem már 5 éve nem volt barátom. Be vallom már kéne egy fiú.

-Rendben,de ha 1-2 lesz akkor veszel nekem egy tabletet.-mondtam flegma tekintettel.

Kezet fogtunk és elkezdtük nézni ahogy vonulnak ki a fiúk a pályára.

Elhangzott a Magyar Himnusz és arra lettem figyelmes hogy Nagy Ádám néz engem. Pont szembe voltunk velük ezért vettem észre. Le ment az Izlandi Himnusz és a Kopasz Bíró fütyült is hogy kezdődhet a meccs.

Be kell vallani nem igen szimpi mert mindenféle értelmetlenséget lefújt,és körülbelül 7 sárga lapot osztott ki a meccs alatt. Sajnos a 40.perceben 11-esből lett egy gól de sebaj majd rúgunk 2-őt.

Miután letelt a 45 perc mindenki ki ment ünnepelni a fiúk pedig az öltözőbe megbeszélésre. Vége lett az első félidőnek és már mindenki bent szurkolt. A csapatok is ki jöttek és újra indult a játék. A 88. percben öngólt rúgtak az Izlandiak ezért eldőlt a meccs. 1-1. Apa örült magának hogy megnyerte a fogadást. Én viszont nem annyira. Még egy kicsit ünnepeltünk,és utána pedig készültünk haza. Egyszer csak neki mentem egy fiatalembernek és elestem.

-Nagyon sajnálom nem esett semmi bajod?-kérdezte egy hang.

-Nem semmi baj.-Morogtam.

-Had segítselek fel. -nyújtotta a kezét én pedig megfogtam neki és felhúzott

.-Köszönöm.-mosolyogtam.

De mikor megláttam közelebbről majdnem elájultam.