Szent Johanna Gimi: Utódok LASSAN FRISSÜL

Augusztus 31. (Szerda)

Hát, itt volnánk. Kilencedik előtt egy nappal. Holnaptól már hivatalosan is Szent Johannás diák leszek, úgy mint anya és apa volt, és mint két éve a bátyám, Áron is. Kiskoromban Franciaországban laktunk, de mikor Áron gimnáziumba készült, hazaköltöztünk a budapesti nagyszüleimhez. Őket szeretem, kiskoromban néha eljöttek meglátogatni Párizsba, de sosem maradtak sokáig. Most két házzal lakunk mellettük, ergo majdnem szomszédok vagyunk. A másik nagyszüleimmel összesen kétszer találkoztam.  Még csak négyéves voltam, amikor előszőr jöttek el Franciaországba, a születésnapomon, a második pedig két éve volt, akkor úgy összevesztek apával, hogy azóta felénk se néztek.
-Kicsim, gyere enni, kész az ebéd. - jött be anya a nyitott ajtón, miközben felhozott egy adag tiszta ruhát.
-Rendben, megyek -mondtam, majd elindultam a konyha felé, végig a rövidke folyosón, el a bátyám szobája mellett és le a lépcsőn, ami a földszintre vezet. Anya egész jól főz, pedig azt mondta, hogy mama nem egy mesterszakács, de ő már csak azért is megtanult főzni. Szerencse, hogy főállású feleség, mivel apa magánvállalkozást indított, és be is indult az üzlet, bár anya azt mondja, hogy hiányzik neki a munkája, és vállal is korrepetálást majdnem minden tantárgyból, de rajzolni nem hajlandó. Egyszer megkérdeztem apát, hogy anya miért vonakodik a rajzolástól, erre ő elkezdett nevetni és azt mondta, hogy nézzem meg anya gimis rajzait, de még nem találtam meg őket...
-Mi az ebéd? -Ült le az asztalhoz a bátyám.
-Leves és rakott tészta. Szedjek? -Nyújtotta a kezét anya a tányérért.
-Igen, légyszi -vigyorgott rá Áron.
-Tessék.
-Merci.
-Szívesen. Regi?
-Nem, köszi, szedek magamnak.
-Kettőre átmegyek Virágékhoz, apa négy körül ér haza, majd szóljatok neki, hogy melegítsen magának valamit, ha éhes, de lehet, hogy addigra én is hazaérek.
-Oké. Elmegyek Annamarival és Vivivel a plázába. Vivi látott valami minionos pólót, amit szeretne megvenni -mondtam mosolyogva.
Ebéd után átmentem Viviékhez anyával, aztán onnan a "Felmayer rezidencára" , majd a plázába. Miután Vivi megvette a pólót, beültünk a mekibe.
-Nagyon tetszik -szedte elő a zsákmányát.
-És veled megyünk kilencedikbe.... -forgatta a szemét Anna.
-Ha most ez tetszik neki, akkor miért ne? -vedtem védelmem alá Vivit, akin egyébként nem látszott, hogy magára vette volna az imént elhangzott mondatot.
-Nekem tetszik, és anyának is. Azt mondta, lehet, hogy ő  is vesz magának egyet.
Ezen a mondaton egyikőnk sem lepődött meg, bár lehet, hogy egy kívülálló furcsállta volna azt, hogy egy anyuka ugyanolyan pólót vesz, mint a most gimnáziumba készülő lánya. De mi cseppet sem, mert elég régóta ismertük Virágot. Tudtuk, hogy kicsit gyerek-lelkű, - ami egyébként nem feltétlenül baj - és vannak bohókás ruhái, bár a legtöbbször talpig festékesen, a munkaruhájában lehet őt látni.
Mikor hazaértem apa már otthon volt és a kanapén ülve filmet nézett Áronnal.
Felmentem a szobámba és leültem a gépem elé, bekapcsoltam és elkezdtem nézni a kedvenc sorozatomat. Öt óra körül hazaért anya is, vacsoráztunk, utána pedig felmentem a szobámba és ellenőriztem, hogy az egyenruhám rendben van-e holnapra, elmentem még egy kicsit sétálni Vivivel, aztán este letusoltam, fogmosás közben elgondolkodtam, hogy, hogyan tudnak a pókok fent maradni a plafonon anélkül, hogy leesnének, majd lefeküdtem és kicsit tévéztem mielőtt a nyár utolsó éjszakájának csöndjében elaludtam volna.