Bucky:
1998. december 7.
- Becky! Rebecca! - kiáltottam az előttem nevetve szaladó négy éves kislány után. - Rebecca, állj meg! - kaptam el és a karjaimba vettem. - Nem szabad! - mondtam a kelleténél erélyesebben, mire a kislány hatalmas kék szemeibe könnyek gyűltek. - Becky, kérlek kicsim, ne sírj! - ringattam miközben a szobánk felé mentem.
- Ne haragudj apu! - szipogta nagyokat pislogva.
- Nem haragszom édesem - ültettem le az ágyra és elé térdeltem, mikor beértünk a hálóba. -, de soha többé ne csinálj ilyet! Ne szaladj el többet! Soha, tudod, hogy nem biztonságos. Ígérd meg! Ígérd meg nekem Rebecca!
- Megígérem - mondta majd a nyakamba borult. - Szeretlek apu.
- Én is szeretlek kincsem - suttogtam, miközben átöleltem. - Gyere, menjünk fürdeni! - emeltem fel és a fürdõbe vittem.
Már vagy fél órája áztatta magát mikor megpróbáltam kivenni, de ô csak a fejét rázta és elhúzódott. Újra megpróbáltam, de megint ugyan az volt az reakciója.
- Gyerünk kishableány, ki a vízbõl! - nevettem fel, mire halkan kuncogott. - Becky kérlek! - nyújtóztam utána a törölközővel. Egy ideig fülig érõ mosollyal nézett rám, majd felém evickélt. Körétekertem a puha anyagot, majd visszavittem a szobába, szárazra töröltem apró testét és ráadtam a pizsamáját.
- Apu mesélj nekem! - kérte mikor betakargattam.
- Mit meséljek neked? - kérdeztem mellé feküdve.
- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Vagy az altatódalt.
Volt egy dal amit egész kis kora óta elmondtam, dúdoltam vagy nagyon ritkán énekeltem neki. Fogalmam sincs honnan ismertem vagy tudtam, mikor egyik éjszaka nem akart elaludni és folyamatosan sírt valami oknál fogva elkezdtem énekelni neki, ô pedig elhallgatott és lassan elaludt, azóta pedig ezzel nyugtatom, amióta pedig megtanult beszélni folyton evvel rágta a fülemet.
- Nem tudnál ma nélküle elaludni? - kérdeztem, de azonnal hatalmas, kérlelõ bociszemeket kaptam válaszul. - Jól van, rendben adtam be a derekam Becky pedig közelebb húzódott. - A sírba viszel te lány - adtam puszit a feje tetejére.
You are my sunshine, my only sunshine
You make me happy when skies are gray
You'll never know dear, how much I love you
Please don't take my sunshine away.
The other night dear, as I lay sleeping
I dreamed I held you in my arms
But when I awoke, dear, I was mistaken
So I hung my head and I cried.
You are my sunshine, my only sunshine
You make me happy when skies are gray
You never know dear, how much I love you
Please don't take my sunshine away.
Mikor befejeztem már békésen szuszogott mellettem. Leoltottam az éjjeliszekrényen lévõ kislámpát és védelmezõen átöleltem a nyugodtan alvó lányomat.
FoxWithWings kérésére egy nap két rész, deeeeeeeeeee ne tessék hozzá szokni XDDD Nem lesz mindig ilyen 😂😂😂. Tessék megköszönni neki 😘😘😘😘 És remélem nem kaptatok túl nagy fangörcsöt az éneklõ Bucky elképzelésétõl... 😏 😏 😏 😏
YOU ARE READING
Grow Up Inside The Hydra
Fanfiction"- Egy nap kiviszlek innen és sosem jövünk vissza. - De azt mondtad sosem szegjük meg a szabályokat." --- "- Képezze ki, tanítson meg neki mindent, amit csak lehet, küzdjön, mint bármelyik másik Hydra ügynök, sőt jobban, küzdjön úgy, mint maga vagy...
