Volt egy fiú akiről nem is gondoltam volna hogy ő lesz az akibe életemben először szerelmes leszek majd. Ő volt köztünk a móka mester mindig nevettünk. Aztán egyik napról a másikra azt vettem észre, hogy kettesben maradunk mindig és ölelkezve melegítjük egymást. Egyszer megkérdezte tőlem, hogy adhat-e egy csókot. Én nemet mondtam ugyanis neki volt egy 3 éves kapcsolata. Minden áldott éjjel feltette ezt a kerdest aztan még ki sem mondtam és megcsókolt. Elhúztam magam és mondtam neki, hogy ez nem helyes erre ő csak cssss és folytatta tovább. 2007. szeptember 17-e, ez volt életem legelső csókja. Mindig is féltem a csóktól, hogy hogyan kell, szóval féltem. De ez olyan csók volt amit még álmomban sem láttam. Egyszere szenvedelyes és finom, lágy volt. Ez így ment nagyon sokáig mindennap. Volt a házuk előtt egy autó, amit nem használtak, vett bele benzint és úgy fűtöttünk benne, mikor már beköszöntött az ősz. Ott voltunk mindennap, ettünk-ittunk. Eközben persze meg volt neki a barátnője is, akivel nappal talalkozott és ugyanúgy együtt volt vele is. De én ekkor már imádtam őt és nem akartam elveszíteni, mert abba belehaltam volna, inkabb elfogadtam így ahogy vagyunk. Egyik éjszaka már nagyon buzgón hivogatott, amikor kimentem hozzá nagyon ki volt csipve finom volt az illata. Elindultunk a kocsink felé. Amikor odaértünk elővett egy alkoholos italt Royal vodka volt naranccsal. Berugtunk... érezhető volt a vágy köztünk, hogy mennyire akarjuk egymást lángolt a tűz. Érzetük, hogy nem bírjuk tovább és megtörtént, aminek meg kellett történnie 2007. október 23-án. Másnap amikor ismét kimentem hozzá egy szót nem ejtett a dologról, semmit, ez szarul esett tőle nagyon, sőt még egy csók sem volt köztünk másnap. Ekkor érztem, hogy nem szeret és nem vagyok fontos neki. De én szerettem nagyon és nem akartam abbahagyni. Tehát már nem csak csókok voltak ezután, hanem szeretkezés is...
Már annyira nem volt jó a kocsiban hogy nem bírtam tovább ott lenni. Megkérdezte, hogy bemegyünk-e hozzájuk. Persze ő mindig félt az anyjától, hogy oda nem vihet nőket, csak egyet akivel már 3 éve együtt van. De ezt megkockáztatta és bementünk. Amikor beértünk a jó meleg szobába és a finom puha ágyba még boldogabb voltam mint valaha. Lefeküdtünk az ágyba és szorosan összebújtunk. Majd jött megint a szenvedély, amit soha nem untunk meg. Egyik nap összevesztünk és megmondtam neki, hogy soha többé nem jövök ki hozzá, erre ő könyörgött, hogy ne ne ne csinaljam. Egy idő után azt mondtam, jól van kijövök de. Adtam neki egy hosszú és fájdalmas csókot és elváltunk. Amikor hazafelé tartottam furcsa érzes fogott el. Hazaértem. Amikor felkapcsoltam a villanyt a szobámban, az anyám benyitott és szigorú hangon és tekintettel ennyit mondott: majd gyere ki! Tudtam, hogy lebuktam, 2009. december 27-e volt. Még ki sem értem de jöttek a pofonok és az ütések. Mikor abbahagyta kérdezgetett, hol voltam stb. Persze én kitalátam mindent, de nem hitte el. Másnap nőgyógyászat, Úristen csak azt nem gondoltam. Már készen volt minden, a nőgyógyász várt, de többiek akik tudták a kis életemet mondták, hogy mondjam el én neki az igazat. Hát megtettem. Nagyon fájt az anyámnak, sőt mindenkinek, mert sosem hitték volna ezt rólam. Aznap mondta anya hogy menjünk el hozzájuk a szerelmemhez és had mondja el az anyjának a történteket. Felvittem őt és beszéltek persze a fiú nem volt otthon, mert a másik baratnőjével volt. Anyám azt mondta el kell feljelenti a srácot. De én mondtam, hogy ne tegye, mert én szeretem és felesleges. Másnap reggel felszöktem az egyik baratomhoz, hogy megtudjam mi a helyzet. Ott volt a szerelmem ott ült, annyira boldog voltam hogy végre látom és beszélhetünk. Azt kérdezte most mi lesz ezek után. Mondtam neki, hogy te tudod mit szeretnél. Erre azt mondta, menjek haza és mondjam meg, hogy nagyon szeretjük egymást és együtt akarunk lenni. Haza mentem elmondtam, hogy mit szeretnénk, de nem hagyták nem és nem. Ki akartak dobni a házból, de én akkor is harcoltam képes lettem volna othagyni mindent érte. A szüleimnek az volt a véleménye, hogy ha szeretne akkor ide jönne elénk és megmondaná mit érez, hogy tenyleg akar téged. Ezen elgondolkodtam es igazuk volt, ehelyett üzengetett feleslegesen. Akkor jöttem rá, hogy nem szeret és soha nem is szeretett csak én szerettem őt. Amikor január 1-én elkezdődött a suli felhívott és közölte velem, hogy találjak már ki valamit, csak tagadjam le hogy ő valaha is szeretkezett velem. Ez nagyon fájt nekem, nagyon. Úgy éreztem kihasználtak, egy rongy voltam. Depressziós lettem és ezek után még szerettem őt egy évig sőt több is volt. Akkor volt az utolsó csókunk, mikor ejszaka elvaltunk ez örökre itt lesz bennem. Most 18 éves leszek, de még a mai napig emlékszem mindenre, úgy érzem örökre bennem fog élni. Már nem vagyok szerelmes bele, de ő volt az eslő minden értelemben. Ma már csak barátok vagyunk, de már nem úgy, mint régen. Nagyon buta kislány voltam akkor és nagyon vak is. Azt tanácsolom minden nőnek, hogy vagy ők jatszanak velünk vagy mi velük nem mindegy, mindig mi legyünk az irányítók és arra is rájöttem, hogy mindig éreztetni kell velük, hogy soha nem kapnak meg eléggé!
VÉGE🖋💔
