- Rina - szorít magához - nálad csodálatosabb nővel még nem találkoztam. Szeretlek.
~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~
Két hónap múlva
Almazöld ruhában vonulok végig a sorok között. Szememet le sem tudom venni a férfiról, aki a végén vár engem. Nagyon jól néz ki szmokingban és csokornyakkendőben. Niňo vezet, így biztos lehetek benne, hogy nem esek orra, mert ő mindig vigyáz rám. Sergio elé érve vigyorogva teszi a kezem a védőébe.
- Vigyázz rá te mázlista - suttogja, majd ellép tőlünk.
- Gyönyörű vagy - csillognak Sese szemei ahogy rám néz.Még mindig elpirulok a bókjaitól.
Az anyakönyvvezető szövegére alig figyelek, mert elveszek Sergio szemeiben. Már csak azt hallom, mikor kimondja, hogy "akarom" és én szárnyalni tudnék a boldogságtól. Az én esküm jön és végre én is kimondom "akarom".
" A rám ruházott hatalomnál fogva házastársnak nyilvánítom magukat. Megcsókolhatja a feleségét." - halljuk mind a ketten és örömmel teszünk eleget a kérésének. Füttyszó, kiabálás hallatszik mindenhonnan, de minket nem zavar, mert belefeledkezünk egymásba. Egyszer csak Sergio felkapja a fejét.
- Ez az volt? - néz rám kérdőn, mire bólintok. Óvatosan csúsztatja kezét a már gömbölyödő pocakomra és mikor újra megérzi a rúgást, elvigyorodik.
- Éreztem - néz rám elolvadva. A vendégek még nagyobb éljenzésbe kezdenek. Paqui lép oda hozzánk kezében a gyönyörűen felöltöztetett lányunkkal, aki most tényleg úgy néz ki, mint egy hercegnő.
- Most már hivatalosan is egy család vagytok - puszil meg mindkettőnket. Ennél boldogabbak már nem is lehetnénk. Mosolyogva fogadjuk a család és a barátok jókívánságait.
~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~
Négy hónappal később
- Nem azt mondtad, hogy van még hátra két hét? - néz rám idegesen a védő, miközben a kórház felé száguldunk.
- Sergio, hármas ikrek - nyöszörgöm a fájdalomtól. - A doki is megmondta, hogy bármikor beindulhat a szülés.
Megérkezünk a kórházba, ahol azonnal a szülőszobába visznek. Sergio egy tapodtat sem mozdul mellőlem. Próbál erőt sugározni belém, hiszen egy szülés nem sétagalopp, főleg ha egyszerre három pöttöm igyekszik kijutni a nagyvilágba. Minden zökkenő mentesen zajlik. Először egy kisfiú, majd egy kislány és még egy kisfiú látja meg a napvilágot. Sergio szeméből szüntelenül potyognak a könnyek a boldogságtól.
- Szeretlek és az egész életem nem elég, hogy megköszönjem neked ezt a csodát - simít végig az arcomon és megcsókol. Halványan elmosolyodom, majd a fáradtságtól mély álomba zuhanok.
Szemem kinyitva egy nagyon szép szobában találom magam, ami tele van lufikkal és virágokkal. Az ágy mellett a férjem alszik, ráborulva a kezemre amit megpróbálok óvatosan elhúzni, de mocorgásomra felébred.
- Jó reggelt - mosolyog rám álmosan és nyújtózik egyet.
- Neked is. Hol vannak? - kérdezem halkan, mert sehol sem látom a gyerekeket.
- Mivel ritka a hármas iker és korábban is jöttek, még megfigyelik őket - tájékoztat. - De ha minden igaz, nem sokára hozzák őket enni.
Alighogy kimondja, nyílik az ajtó és egy nővér tolja be őket. Ijedten nézem a gyerek dömpinget. Sergio meglátja rémült arcomat és nyugtatni kezd.
ESTÁS LEYENDO
A kor nem számít
FanficCorina a munkahelyén kerüli a feltűnést. Bő pólókkal, kinyúlt melegítővel és fejkendővel álcázza magát. Viszont estére dögös nővé változik és barátnőivel klubokba jár szórakozni. Egy ilyen átmulatott éjszaka után enged a vágyainak és ágyba bújik egy...
49. fejezet ~ Epilógus
Comenzar desde el principio