A kor nem számít

41. fejezet

- Miből vontad le ezt a briliáns következtetést? Abból, hogy Pilar felpofozott, vagy abból, hogy igaza van és én tényleg kevés vagyok Sergionak?

- Hülye vagy - közli velem komolyan. - Azért vagy így összezavarodva, mert a szíved is mást diktál és az eszed is. Egyszerűen képtelen vagy elfogadni, hogy esetleg Sergio is érezhet valamit irántad. Nézd Cor, én se rá, se lebeszélni nem akarlak, ez a te döntésed, de mindenki megérdemel egy második esélyt.

- Nem tudom Sara. Mi van, ha Pilarnak van igaza? Végül is őt akarta elvenni. Lehet, hogy még mindig szereti és velem csak a kicsi miatt van. Nem tudom - temettem a kezeim közé az arcom. - Teljesen összezavarodtam. Muszáj leszek kiszellőztetni a fejem - mondom, majd eszembe jut egy ötlet. - Sara ráérsz még?

- Persze, Ikerék edzésen vannak. Miért?

- Elbírnál Angieval, amíg én lelépnék egy kicsit? - nézek rá kérőn, mire kicsit ijedten, de bólint.

- Köszönöm - ölelem át, majd a szekrényhez lépek és előveszem az overálom. Sara csodálkozva néz rám. - Sietek - mondom a nőnek és pár jó tanáccsal ellátva hagyom magára a lányommal. Felülök a motoromra és máris érzem a felszabadító érzést. Kiérek a városból és csak nyomom neki. A nyomasztó gondolatok helyét átveszi az üresség. Teljesen kiürítem az elmémet. Jólesően borulok a kormányra és próbálom kimotorozni magamból a maradék feszültséget is. Mikor már úgy érzem, hogy elég volt, visszafordulok és amilyen gyorsan csak tudok, hazagurulok. A ház előtt már látom, hogy Sergio a felhajtón áll. Leveszem a bukót és miután a motort letámasztottam a garázsban, bemegyek. Sergion kívül még ott találom Ikert, Crist és Marcelot is.

- Sziasztok - mosolygok rájuk most már sokkal nyugodtabban, hiszen a feszültség elszállt belőlem.

- Hopika - néz rajtam végig Cris. - Ez aztán szerelés!

- Jól nézel ki - ölel meg Iker és ad egy puszit, amit Ramos rosszalóan néz. Csak nem, féltékeny?

Marcelo nagyon csendben van, ami furcsa, de mikor ránézek látom, hogy a combját fogja és néha fájdalmasan elhúzza a száját. Gyorsan kibújok az overálból, majd Sarához lépek, aki a kislányomat dajkálja.

- Nem volt semmi gond? - adok puszit a kicsinek.

- Nem - mosolyog Sara. - Tényleg olyan volt, mint egy angyal.

Ikerre nézek, aki csillogó szemekkel nézi a feleségét, kezében a kislánnyal. Tudom, hogy mi járhat a fejében, így halványan rámosolygok, majd a brazil felé fordulok és hozzá intézem a kérdésem.

- Mit csináltál? - mutatok a combjára.

- Semmit - legyint egyet -, csak rosszul értem földet egy fejelés után és meghúzódott.

- Mutasd! - nyúlok felé, mire döbbenten néz rám.

- Corina kezei aranyat érnek - vigyorog mögöttem Iker. - Nekem is tette már helyre a lábam - magyaráz tovább a csapattársainak.

- Milyen rejtett tehetségedről nem tudunk még? - vonja fel a szemöldökét Cristiano, miközben árgus szemekkel figyeli minden mozdulatomat. Nem válaszolok, mert figyelmemet teljesen leköti, hogy felmérjem, hogy mekkora a kár Marci combjában.

- Így nem tudlak meggyúrni - állok fel előle. - Vedd le a nadrágod! - parancsolok rá, mire Cris felröhög. Csúnyán nézek rá, minek hatására befogja végre. Marcelo nem szól semmit, csak teljesíti a kérésem.

- És most? - néz rám.

- Feküdj a kanapéra - mutatok rá az említett helyre. A brazil óvatosan elhelyezkedik rajta és én a vádlijára ülve kezdem el a masszírozást. Lentről felfelé haladok, majd vissza és lassan sikerül rendbe tennem a kőkeménnyé vált izmokat. Marcelo nagyokat nyög alattam. Mikor végzek a lábaival, leakarok róla szállni.

- Nem lehetne mindenhol? - néz rám kiskutya szemekkel és hatalmasakat pislog.

Felnevetek, mert olyan mókás arcot vág.

- Vetkőzz! - nézek rá pimaszul, mire felül és leveszi a pólóját is. Elém tárul kidolgozott mellkasa, bár magamban megjegyzem, hogy Sergioé sokkal jobb. - Ezt terítsd magad alá - dobok hozzá egy fürdőlepedőt. Visszafekszik, míg én a fürdőszobából előhozom a masszázsolajamat. Ráülök a fenekére és megkezdem a felsőteste átdolgozását is. Teljesen kizárom a környezetemet, így nem figyelek a többiekre. Körülbelül fél óra múlva érzem azt, hogy végeztem.

- Kész vagy - szállok le róla és elmegyek kezet mosni. Mire visszajövök, már felöltözve vár és vigyorog. Elkapja a kezemet és megcsókolja, erre már én is felnevetek.

- Cor, ez volt életem legjobb masszírozása - öleli át a vállam.

- Hééé! - vonja magára a figyelmet a portugál. - Nekem is fáj a hátam - néz rám vigyorogva, majd a pólójához nyúl. - Engem is megmasszírozol?

Mielőtt válaszolnék, Ramos megteszi helyettem.

- Nem. Cor most pihenni fog - néz a csapattársára ellentmondást nem tűrően, mire Cris arcáról leolvad a vigyor.

- Ne már - nyafog tovább. - Bezzeg Marcinak jó napja van - durcáskodik.

- Legközelebb téged is átgyúrlak, de előtte be kell szereznem egy masszőrágyat - mondom neki. Erről eszembe jut London és elcsuklik a hangom.

- Megígéred? - néz rám kételkedve.

- Meg.

- Így görbülj meg? - mutatja a behajlított mutatóujját.

- Igen - nevetek fel újra, elűzve a komor gondolataimat.