A kor nem számít

18. fejezet

Olyan kegyetlenül hangzottak a szájából a szavak, hogy elsírtam magam. Rám nézett bűntudatosan, mint akinek most esik le, hogy mit és kinek mondott.

- Ne haragudj - simított végig a karomon. - Nem akartam ennyire nyers lenni.

- Semmi baj - töröltem meg a szemeimet. - Legalább helyre tettél egy kicsit.

Megérkeztünk a stadionhoz, leparkoltunk és a VIP jegyeinket felmutatva, beléptünk az épületbe.

- Nekem pisilni kell - nyafogtam, mert a terhesség egyik velejárója, hogy bárhol, bármikor, bármennyi folyadékot képes voltam kiengedni magamból.

- Ott a toilet - mutatott az ajtóra a barátnőm. - Én addig veszek valami rágni valót és üdítőt.

- Szuper - csillant fel a szemem. - Buborékmentes vizet és sok-sok édességet kérek - adtam le a rendelést, mire Oli elnevette magát.

- Értettem kapitány - vágta magát haptákba, majd eltűnt a büfé irányába.

Dolgom végeztével kiléptem a folyosóra és a táskámban kutakodtam a telefonom után, mikor nekimentem valakinek.

- Bocsánat - néztem fel a gyönyörű kék szemekbe, amikbe annak idején beleszerettem.

- Cor? - lepődött meg, majd végignézett rajtam és a szeme megakadt a gömbölyödő pocakomon. - Babát vársz? - tört ki belőle.

- Nem, lenyeltem egy strandlabdát - ironizáltam. - Igen, Jes jól látod - mondtam aztán, mert nem akartam letagadni a nyilvánvalót.

- Gratulálok - nyögte ki és végre elszakította a tekintetét a hasamról.

- Köszönöm - mosolyogtam rá.

- Szerencsés fószer - lepett meg a mondatával.

- Hogy mondod?

- Azt, hogy nagyon szerencsés a pasas, akinek a kisbabáját várod.

- Igen - nyögtem ki, de többre nem telt tőlem.

- Ismerem? - kérdezte, mire tagadóan megráztam a fejem. - Igaz is, bolond lennél még egyszer focistával kezdeni.

Ma már másodszor kapom meg, hogy bolond vagyok. Ha így megy tovább, még a végén elhiszem nekik.

- Sajnálom - fakadt ki hirtelen, mire felkaptam a fejem és kérdőn néztem rá. - Tiszta szívből sajnálom, hogy egy tapló paraszt voltam veled. Ha tehetném, visszacsinálnék mindent - mondta és bűnbánóan nézett rám. A szemeiből ki tudtam olvasni, hogy komolyan gondolja.

- Már nem számít - mosolyogtam rá. - Felejtsük el. Oké? Legyünk újra barátok - ajánlottam fel neki, magam sem tudom, hogy miért.

- Cor, te annyira... annyira, nem is tudom, hogy mi vagy. De igen. Te egy Tündér vagy - ölelt magához és nyomott egy puszit az arcomra, mire fura kattanásra figyeltem fel.

- Ez nem igaz - morogta. - Egy perc nyugtunk sem lehet ezektől a piócáktól.

Ijedten néztem a fotósra, aki pár méterre tőlünk kattogtatta a gépét, egészen addig, míg a biztonsági ember ki nem vezette.

- Ne haragudj, nem vettem észre, hogy itt van - idegeskedett, mire a kezére csúsztattam az enyémet.

- Semmi baj. Te most a meccsre koncentrálj - simítottam végig a karján, míg ő hálás szemeket meresztett rám.

- Te tényleg meg tudsz nekem bocsátani?

- Jes, már mondtam, az a múlt, és mi új lapokkal kezdünk. Jó?

Bólogatott, majd megölelt. Abban a pillanatban egy döbbent hangot hallottam meg a hátam mögül.

- Upsz! Bocs, nem akartam zavarni, csak nem tudtam, hogy hol vagy már ennyi ideig - nézett ránk Olalla érdeklődve, kezében egy csomó édességgel.

- Úh, karamell - futott össze a nyál a számban és már nyúltam is a zacskó felé. Gyorsan bekaptam egy darabkát, majd nagyot sóhajtva, élveztem az ízét. - Amúgy nem zavartál - közöltem vele, miután lenyeltem a cukrot és már a másikért nyúltam. - Jesussal, éppen azt beszéltük meg, hogy újra barátok leszünk.

Oli épp beleivott az ásványvizébe, mikor meghallotta amit mondtam, így majdnem megfulladt tőle. Köhögve nézett ránk.

- Mi van? - kérdezte meg, mikor már normálisan kapott levegőt.

- Jól hallottad - nézett rá Jes. - Rájöttem, hogy egy címeres ökör voltam és bocsánatot kértem Cortól.

- Ideje volt - húzta el a száját Olalla.

- Tudom - horgasztotta le a fejét Jesus.

- Jól van na - sajnáltam meg. - Jobb később, mint soha. Most viszont menj, mert le fogod késni a meccsedet - paskoltam meg az exem arcát. Elkapta a kezem és megcsókolta.

- Hihetetlen szerencsés az a pali. Mond meg neki, hogy én üzenem - nézett újra a hasamra, majd elindult az öltözők felé, de még egyszer visszafordult. - Szurkolsz nekem? - vigyorodott el, de úgyis tudta a választ.

- Sajnálom, de Nino hamarabb kért meg rá - nevettem fel.

Intett egyet, majd eltűnt a szemem elől.

- Ez mi volt? - nézett rám a barátnőm érdeklődve. - Milyen pali szerencsés és miért?

Felsóhajtottam.

- Jes azt hiszi, hogy a kicsimhez apa is jár - vallottam be.

- Te aztán nem semmi egy nő vagy - nevetett. - Ha nem volnál, ki kéne találni - fogott karon, és felsétáltunk a VIP páholyba, a helyünkre.