Falling in love [Cameron Dallas]

4.

-Chucky átka.-gonoszul vigyorogtam rá.

-Az horror,ugye?

-Igen,az.Láttad már?

-Nem,még nem,de akkor nézzünk már!-bebújt az ágyba és mutatott maga mellé.-Nem jössz be?

-Ja,de,persze!-bebújtam mellé,a vállát átkaroltam és az ölembe vettem a laptopot.-Ha megijedsz nyugodtan ölelj át!

-Nem vagyok ijedős fajta,de azért köszi!-mosolygott.

-Majd meglátjuk mi lesz!-nevettem és elindítottam a filmet.Az első húsz percben nem történt semmi különös,de csak utána következtek az izgalmas részek.Ijesztő részeknél Angyalkám hozzám bújt (pedig azt mondta nem ijedős) és ezt én ki is használtam a helyzetet.Tudom,hogy egy dög vagyok,mert kihasználtam.De valahogy közelebb kell kerülnöm hozzá oly annyira,hogy el tudjam mondani neki az érzéseimet mielőtt késő lesz.Mert mikor a színpadon belenéztem a szép zöld szemeibe egyből beleszerettem.Az a csók utána nekem nagyon sokat jelentett,de nem tartott sokáig sajnos.És ő csak barátként tekint rám,ami a legnagyobb baj.Mellette önmagam lehetek és nem kell megjátszanom magam.Bírja a fiúkat és a hülyeségünket,ami fontos nekem hisz a barátaim.Nem használta ki,hogy híres vagyok és nem kért tőlem semmit.A többi lány már az első percben rám ugrott volna és sikítozott volna,de ő nem csinálta ezt.Lehet vele hülyéskedni és komolyan beszélgetni is.Külsőleg és belsőleg is gyönyörű.Okos,kedves,vicces,aranyos.

-Hé Cameron!Jól vagy?-szakította meg a gondolatmenetemet Angyalkám hangja.Rápillantottam és nagyon aggódóan nézett rám.

-Jól vagyok,miért?-kérdeztem.

-Mert legalább öt perce csak nézel előre és két perce vége a filmnek.

-Csak gondolkoztam.

-Értem.-átmászott rajtam és letette az üres tálat az íróasztalra,amiben eredetileg tele volt pop-cornnal és egy szem sem maradt belőle.

-Na,akkor én mentem haza!-felálltam az ágyról.

-Már is?-elszomorodott.-Akkor odaadom a ruhákat mielőtt megint elfelejtjük.

-Oké.-helyeseltem.Angyalkám elővette a ruhákat a szekrényből és a kezem nyomta.

-Ki is mostam.

-Szuper vagy!-adtam egy puszit az arcára,amitől megint elpirult és rámosolyogtam.Derekára tettem a kezeimet és úgy húztam közelebb magamhoz.Homlokomat az övének döntöttem,az orrunk összeért.A szája és szemei közt kapkodtam a tekintettem,ahogy ő is azt tette.Amikor összetalálkozott a tekintettünk mélyen a szemébe néztem.Csak csillogtak.Az örömöt,a boldogságot lehetett kivenni belőlük.Elkezdtem a számmal is közelíteni.-Szeretlek!-suttogtam az ajkaira és megcsókoltam.Azonnal visszacsókolt és a kezeit felvezette a hátamra.Csak álltunk a szoba közepén és csókolóztunk.Amíg tartott a levegőnk addig csókoltuk egymást,majd elváltunk egymástól.

-Cameron én..én..én..-dadogott a zavartságtól,ami látszott rajta.

-Jaj,istenem!Megegyeztünk,hogy barátok leszünk és én erre itt megcsókollak.Nagyon hülye vagyok,sajnálom!-eltoltam magamtól és kezemben a ruhákkal lerohantam a lépcsőn.Hallottam,hogy mondott még valamit,de nem hallottam tisztán.Lesiettem a lépcsőn és mentem volna ki az ajtón (nem volt senki sem a nappaliban),mikor visszarántott Jason.

-Na,mit csináltattok?-perverzül vigyorgott,de amikor meglátta a szomorú arcomat lefagyott a vigyor az arcáról.

-Filmet néztünk és én megcsókoltam.

-De ez jó,ugye?

-Nem,nem jó.Ő csak barátként tekint rám és semmi mást nem szeretne tőlem!

-Ó!Attól még beszéljek vele?

-Nem kell.Mentem inkább.Jó éjszakát.Szia!-azzal kimentem a házból.Beszálltam az autóba,becsatoltam magam és indultam haza.Szinte mindig átléptem a sebesség határt,de nem vette észre senki.A házam elé értem és a fiúk autója még itt volt,de Sierráé már nem,akkor ő biztos hazament.Kiszálltam az autóból és bevágtam magam mögött az ajtaját.Idegesen bementem a házba és annak az ajtaját is bevágtam.A nappaliba mentem és levágtam magam a kanapéra.A fiúk csak kérdőn néztek rám.

-Mi lehet vele?-kérdezte Gilinsky Shawntól.

-Nem tudom.-rázta a fejét Shawn,majd felém fordult.-Mi van veled Haver?

-Megcsókoltam és ő visszacsókolt.-válaszoltam.

-Kit?-kérdezte szöszi Jack.

-Hallod,Jasont.Ennyire hülyék vagytok!Becát!-vágtam hozzájuk bunkón.

-És azzal van valami baj?-érdeklődött Nash.

-Az,hogy ő utána lefagyott és zavarban volt.Megegyeztünk,hogy barátok leszünk csak erre én lekapom.Nem vagyok normális!

-Azt tudtuk eddig is!-röhögött Taylor.-Beca is szerelmes beléd,szóval együtt lesztek nemsokára!-csak legyintett.

-Dehogy szerelmes belém,nem érez semmit sem irántam.

-Azt meg honnan szeded?Ahogy rád néz lehet rajta látni,hogy ő is érez valamit.Meg vissza is csókolt.Ha nem érezne semmit,akkor nem csókolt volna vissza vagy eltolt volna.Gondolkozz már!

-Megint részeg?-kérdeztem a fiúktól,akik csak kikerekedett szemekkel néztek Taylorra és megrázták a fejüket.Taylor csak akkor szokott össze-vissza beszélni,mikor részeg.Ezért gondoltam.

-Nem vagyok részeg és tudom mit beszéllek.Beca is érez valamit irántad!

-Jól van Taylor,beszélj csak!-hagyta rá Shawn.

-Hát jó,de ha összejöttök én megmondtam!

-Én megyek!-állt fel Nash és a többi fiú követte őt.Miután elköszöntünk egymástól és elmentek gyorsan letusoltam,felvettem egy boxert és úgy,ahogy voltam bedőltem az ágyba.Azon gondolkoztam,hogy igaz-e,amit Taylor mondott.Beca is érezhet valamit?-állandóan ez a kérdés kavargott a fejemben.A szomorúságtól és a bánattól hamar elaludtam.

Rebeca

-Szeretlek!-mondtam alig hallhatóan és reméltem,hogy meghallotta,de nem.Hallottam,hogy valakivel még beszélt lent.Az autójának hangját hallottam lentről és azt is,ahogy elhajtotta.Ráfeküdtem az ágyamra és csak bámultam a plafont.Én hülye,nem tudtam mondani semmit és így elveszítettem.Összezavaródtam és nem tudtam mondani és tenni sem semmit.Ahj,de hülye vagyok!

-Bejöhetek?-nézett be az ajtó résén Jason.

-Gyere!-felültem az ágyon és Jason mellém ült.

-Össze vagy zavarodva,ugye?

-Aha.Megcsókolt és nem jött kis egy szó sem a számon.Elveszítettem!

-Nem,dehogy.Ha tényleg szeret,akkor megbeszélitek és együtt lesztek!

-Tényleg?-könnyes szemekkel néztem rá,csak megölelt.

-Igen.Amikor bementél a suliba nekem mondta,hogy beléd szeretet már az első percbe.

-Komolyan?

-Igen.Szeret téged!

-Nem tudom.Én is szerettem,de most minden kavarog bennem.Nem vagyok az érzéseimben biztos!

-Az a lényeg,hogy te szereted őt,ő is szeret téged és nektek együtt kell lennetek.Tudom,hogy együtt lesztek nemsokára!

-Lehet,nem tudom.Jason,te mikor lettél ilyen bölcs?

-Mindig is az voltam,csak nem mutattam meg!

-Persze.-nevettem fel,amikor felállt és ki akart menni.-Jason?

-Mi az?-fordult vissza.

-Nem maradsz itt?-bociszemekkel néztem rá.

-De maradok!-befeküdtem az ágyba és mögém bújt.A karjai közt aludtam el.