Összeköttetésben

#PROLÓGUS#

Ha egy szóval kéne jellemezni engem, azt hiszem, az a fiatalkorú bűnöző lenne. Bár ez szókapcsolat. Mindegy.
A nevem Diana Wood, de mindenki Daisy-ként ismer. Szerető családban élek, mindenem megvan, amit szeretnék. Kérdezhetnétek, hogy akkor mégis mi hiányzik az életemből. Miért vagyok olyan, amilyen? Miért vagyok elcseszett? Mert az vagyok...
Tehát a probléma forrása az unalom. Tudjátok, mennyire monoton az élet egy gazdag, teljes és boldog családban, sok baráttal? Hát annyit mondhatok, hogy nagyon. De én meguntam. Izgalmat akartam csempészni a szürke hétköznapokba.
2 éve csinálom ezt az egészet. Betörök emberek házába. Valamikor híres emberekhez megyek, valamikor kevésbé híresekhez, átlagosakhoz. Soha nem lopok el semmit. Nem ezért csinálom. Apa úgy is meg tud nekem venni bármit, amit akarok.
Vicces az emberek arca, mikor rájönnek, hogy valaki betört a házukba. Az értetlenség és a félelem a szemükben. Néha sajnálom is őket, de olyan unalmas a nyár, hogy nem tudok mást csinálni. És persze élvezem is. Határozottan élvezem. Na, nem pofázok tovább.