A zaklatóm ~H.S.~

1. Ismerkedés

-A neve?- kérdezi komoran a velem szemben ülő hölgy.

-Violetta Bolett!- válaszolom gépiesen.

-Mennyi idős?

-Tizenhét!

-Rendben, ezeket töltse ki, majd visszajövök negyed óra múlva!- bólintok egyet és elveszem a hölgytől a papírokat, majd elkezdtem kitölteni.

És, hogy hol vagyok éppen? A rendőrségen! És mit csinálok itt? A féltestvéremet hozom ki a hülye haverja miatt!

De hogy hogyan is kezdődött mindez? Kezdjük a legelején!

****

Csodásan süt be a nap a szobám ablakán. Az életemet tökéletesnek nevezném. Csak egy bökkenő van! Apám nem él velünk! Talált egy jobb nőt, állítása szerint. Szerintem meg lehetetlenség ez! Mindegy is! Anyukám igen jól keres, így nem mondhatom azt, hogy miután apám -akit nem is szívesen nevezek így- elhagyott, nyomorban éltünk... Mindent megkaptam, amit csak akartam. Persze ezt kiskoromban sokszor ki is játszottam. De most már meguntam ezt az egészet és saját magamnak dolgozok. Igen, dolgozok! Tizenhét évesen. Egyedül élek, saját lakásom van. És, hogy miért költöztem el otthonról? Egyszerű válasz! A szomszédban régen lakott a legjobb barátnőm. Mindent együtt csináltunk, mindent tudtunk a másikról! És mikor betöltötte a tizenhatot, elköltöztek. Én viszont imádtam annak a háznak az elrendezését. Plusz, sok emlék köt ide. Mivel ekkor már egy éve dolgoztam úgy döntöttem megveszem ezt a házat. Persze a dologban nem csak ez a két ok volt. Hanem az is, hogy anya sok céges bulit rendezett, mely ugye hangzavarral jár. Nekem viszont a munkámhoz muszáj a csend! És számomra ez tökéletes ötletnek bizonyosult. Közel vagyok anyához, de mégis csönd van. Röviden, tömören ennyi!

Még iskolába járok! Nincs legjobb barátom, sőt az iskolában nem is vagyok senkivel sem jóban. Viszont a munkahelyemen mindenkit ismerek és mindenkivel jóban vagyok! De úgy olyan barátom nincs akivel meg tudnám osztani a titkaimat.. Talán egy emberrel, Larryvel. De ő sajnos messze lakik.

Ha pedig már a munkahelyemnél tartunk, dalíroként dolgozom. Van, hogy egyedül írok dalokat, de van hogy a főnököm megkér rá, hogy dolgozzak együtt énekesekkel, gitárosokkal, összességében hírességekkel. És, hogy a dalaim hol kötnek ki? Persze, hogy egy híres embernél, aki egyből a csúcsra kerül.... (És úgy állítják be, mintha ő írta volna a dalt!)

De mind e mellett suliba járok! Ahova éppenséggel most is indulok. Vállamra kaptam az oldaltáskám és elindulok a hosszú utcán, majd a sarkon meg is állok, hisz itt van a suli. Mély levegőt véve belépek az iskola aulájába és a termem felé veszem az irányt. Leülök a helyemre és várom, hogy vége legyen a délelőttnek, hogy haza mehessek és élvezhessem a munka nélküli napomat....

~~~~

Nagy nehezen, de letelt a mai nap is. Boldogan sétáltam hazafelé. A házba beérve hanyagul ledobtam a táskám az előszobában levő kis fotelre. Utam következő állomása a konyhába bevezettet, ahol csináltam magamnak popkornt, majd a nappaliba lépve elindítottam egy filmet a tvn. Éppen írták be a film címét, mikor csengettek. Mit sem törődve a dologgal, folytattam tovább a filmet.

******************************************************************

Ez lenne az első része! Nem túl hosszú, de a holnapi rész az lesz! Remélem ez a kis szösszenet is elnyerte a tetszésedet!

(A képen Violetta látható)
🙊Fanny❤