- Jó reggelt Marinette! - üdvözölt apu, amikor felkeltem. Dél is elmúlt már.
A tegnapi küldetés nagyon lefárasztott, így éjfél után kerültem csak ágyba.
Az asztalon megpillantottam egy csokis croissantot, ezért hálásan néztem apura, megköszönve a reggelit, ami az időt elnézve már ebéd is lehetett volna.
- Anyu? - érdeklődtem a holléte felől.
- Elment megnézni, mi ez az "őrület" már megint - formált idézőjelet a levegőbe. - A tegnapi után ma megint szükség lesz Katicára...
Épp egy jókora falatot rágcsáltam, a halottakra viszont kiköptem a számból. Apu csúnyán nézett rám. Gondolom, azt hitte, nem ízlik, amit csinált. De ez most cseppet sem érdekelt.
- Mi.. Mi történt?
- Egy agyagszerű óriás dobálja az embereket agyagdarabokkal, akik aztán agyabszobrokká válnak. Viszont anyádnak már meg kellett volna érkeznie - aggódott apu, de én félbeszakítottam:
- Köszönöm a reggelit, fincsi volt! -pattantam fel.
- Meg sem etted! - szólt utánam, mire visszarohantam, és bebugyoláltam a croissantot egy rózsaszínű szalvétába. - Egyébként is.. Hová mész? Nem mehetsz el, ez most veszélyes! Tegnap is eltűntél!
- Találkoznom kell Alyával! Vigyázok magamra! - rohantam el.
- Tegnap is ez volt az indok - dünnyögte, de már nem igazán figyeltem rá.
Halálfej tegnap épp elég galibát okozott, miért kell valakinek most is szomorkodnia? Argh.
Felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámba.
- Tikki, pöttyöket fel! - kiáltottam.
Remélem tetszett Nektek ez a kis rész, ha igen, jelezzétek egy csillaggal! Nagyon örülnék annak, ha kommentelnétek is! :)
Igyekszem mihamarabb hozni a kövit!
Szép napot! ;)
YOU ARE READING
You & Me (Miraculous fanfiction)
FanfictionMarinette és Adrien napjai eseménytelenül telnek. Néha felbukkan egy új gonosztevő, de ezen kívül semmi. Egyik nap azonban a földrajztanár igazán érdekes feladatot talál ki, ami kapcsán a két főhősünk elutazik Londonba. Marinette csomagja azonban eg...
