4. rész

594 52 6
                                    


  Sziasztok!:)
Kicsit megkésve, de itt az új rész!:)
Köszönöm szépen a hozzászólásokat és a szavazatokat!
Jó olvasást kívánok!:)

Dóri xx

„Kedves Louis,

Minden egyes perc, amit nélküled kell töltsek, kínszenvedés. Sajnálom, hogy rájöttek a titkunkra... vagyis annyira még sem. Elvégre büszke vagyok a szerelmünkre! Az itteni kiképzések eléggé kemények. Keményebbek, mint nálatok. Ne vedd kérlek ezt sértésnek, hiszen te vagy a világ legjobb katonája! Jogosan kaptad meg az ezredesi kitüntetést, én hősöm.Már 48 napja annak, hogy utoljára éreztem az ölelő karjaidat magam körül.
Már 48 napja annak, hogy utoljára háltunk együtt azon a rozoga ágyon.
48 napja láttalak, de nem utoljára!
Mindent elkövetek annak érdekében, hogy visszakerüljek hozzád és együtt elszökjünk! Senki sem állhat a szerelmünk közé!Oh, Istenem... milyen jó lenne, ha most itt feküdnél mellettem és... játszanál a hajammal, végig simítanál azokkal az apró, de erős kezeiddel rajtam és száddal bebarangolnád testem mindegyes részletét és csókot hintenél rájuk.
Végig akarom csókolni a hegeket és a friss sebeidet. Meg akarom harapni duzzadt ajkaidat heves csók csatánk után és érezni akarlak.
Szeretkezéseink minden egyes másodpercére emlékszem és az adrenalinra is, amit mindig is éreztünk a lebukás veszélye miatt. Álmaimban is kísértesz, de te teszed szebbé őket! Néha a reggeli sorakozónál (bár tudom ez nem helyes) eszembe jut, ahogy ajkaid közre fognak és nyelveddel kényeztetsz. Oh, Lou... szerelmem, megint mit műveltél velem?
Érzem, hamarosan találkozunk!
Szeretlek!

Örök szerelmed,Leo"

Louis maga elé meredve olvasta el újra és újra a levelet, amit régen nem látott kedvesétől kapott. Szóval emlékszik még rá? Megmelengette ez a levél a szívét és a tudat, hogy szerelme jól van.

Szaporán kapkodta a levegőt, amikor megrohamozták az emlékek. Maga elé képzelte izmos testét és tetoválásait. A parancsnok elfeküdt az ágyon és kikapcsolta övét. Tudta, nem lenne szabad, de már nem bírt magával. Nadrágjába nyúlt és próbálta felidézni azt az intenzív érzést, amit akkor érzett, mikor szájába fogadta őt Leo.
Nyögéseit visszafogva gyorsított a tempón, majd hirtelen lelassított. Így játszott magával, amíg férfiassága meg nem remegett kezében. Nem finomkodott többet magával és irdatlan gyorsasággal mozgatta magát ölelő karjait.
Percekkel később párnájába nyögve élvezett el.
Ez idő alatt Harry elhatározta, hogy megmutatja Louis Tomlinsonnak, hogy kivel áll szemben.
Csendes pihenője alatt kiszökött, hogy erejét és testét fejlessze.
Ilyenkor senki sem tartózkodott az udvar kiképző részén. Levette magáról zubbonyát és felrakta fejére a szemfedőjét, hogy ne fertőződjön el a seb, amit a parancsnok okozott neki, mikor a szemére mért egy erős ütést.
Idegesen ugrotta át az akadályokat, majd hasra vágva magát kúszott át a szögesdrótok alatt. Szeme előtt Tomlinson lebegett. Ennyire még nem utálta soha senki sem egymást, mint ez a két férfi. De mindannyian tudjuk, hogy a gyűlölet és a szerelem között nagyon keskeny a határ.
Kifulladva mászott fel falon, de nem akart megállni egy másodpercre sem. Bizonyítani akart mindenkinek, de sajnos leginkább csak a düh hajtotta. Louis pontosan ugyanilyen volt, mint a legfiatalabb katonája. Nem sok dologban hasonlítottak egymásra, de ebben nagyon.
Harry addig ismételte ezeket a gyakorlatokat, amíg hibátlanul nem teljesítette őket. Másfél órájába telt, de sikerült neki! Ezután kocogni kezdett a pálya körül, majd egyre gyorsabb tempóra kapcsolt. Lábaiban már alig volt erő, de még nagyobb tempóra kapcsolt, ha az lehetséges volt egyáltalán.Nem értette, hogy miért utálja őt ennyire Louis, hiszen nem ártott neki semmit. Igazából Harry a légynek se tudna ártani, de nem akarta, hogy gyenge édesapját sorozzák be. Ezért jelentkezett ő helyette. Bátor volt valóban a fiú, de fiatal is. Csak azért vehették fel a seregbe, mert abban az évben tölti be a 18 életévét. Lehet Tomlinson a kora miatt nem kedveli őt. Valószínűleg zöldfülűnek hiszi, aki nem jó semmire és csak hátráltatná őket.
Ezekre a dolgokra gondolva ütötte a zsákot és ahogy idegessége nőtt, úgy az ütései ereje is.
Tudta, hogy nem jó, ha valakit a düh vezérel, de muszáj volt valahogy levezetnie a feszültséget.
Erőtlen és kicsit ügyetlen ütési egyre jobbak lettek és érezte, hogy valaki megint bámulja őt. Ismerős érzés kerítette hatalmába és igyekezte megkeresni a kék színű szempár gazdáját.
Az ezredes az ablakból nézett le a fiúra és tekintetük összetalálkozott. Perceken keresztül bámulták egymást pislogás nélkül. A levegő kezdett felforrósodni körülöttük, ami egyik fiúnak sem tetszett. Nagyon nem.
Louis próbált valami mosoly félét magára erőltetni, de inkább vicsorításnak tűnt, amit sértésnek vett Harry.
Hátrálni kezdett, majd maga elé köpött és elment. Ezzel akarta Lou tudtára adni, hogy mennyire gyűlöli őt.Az ablak előtt álló férfi nem értette, hogy most mi rosszat tehetett, de megharagudott Stylesra. Talán eszébe se jutott, hogy a mosolya eléggé... bunkónak tűnt.
Kicsit rosszul érezte agát, amikor meglátta Harry fején a szemfedőt. Tudta, hogy ő okozta neki a sérüléseket, amik az arcán voltak.
Túlságosan is tökéletesnek gondolta... el kellett valahogy csúfítania őt.Lelkiismeret furdalása lett, amiért ilyen gondolatai támadtak Leonard mellett.
Leült az asztalhoz és válaszolt levelére.



„Kedves Leo,
Te is hiányzol nekem... Azt hittem elfelejtettél, de örülök neki, hogy tévedtem és végre megtudtam a pontos címedet. Ugyanúgy szeretlek én is téged, mint eddig!
Hogy felejthetném el azokat az emlékeket? Muszáj volt magamhoz nyúlnom annyira felizgattál, de korántsem volt olyan jó, mint ahogy te csináltad. Remélem hamarosan újra láthatlak és magamhoz ölelhetlek. Nem hiszem, hogy a katonák tudtak a viszonyunkról, mert nem néztek rám másképp, amikor elmentél. Lehet csak féltek... ki tudja?
Ne haragudj, hogy ilyen hanyag levelet kapsz tőlem, de te is tudod, hogy nem vagyok a szavak embere. (Biztos vagyok benne, hogy most mosolyogsz)
Oh, Leo... látni akarom a meztelen, tetovált tested és izmaid. Annyira hiányzik az érintésed és a csókod, hogy az valami hihetetlen! Minden nap egyre nehezebb nélküled, de rossz napom van, rád gondolok és sokkal jobb lesz!
Elszökni? Veled? Ez sosem volt kérdés!
Nagyon szeretlek Leonard!

Örök szerelmed, 
Lou"

A levelet összehajtva a borítékba zárta és lemásolta a címet, amit kapott kopertán talált.
Levitte a levelek közé és gondosan elrejtette a lapok alá. Mosolyogva tért vissza a szobájába, de ami ott várta... teljesen letaglózta.

ÚjoncWhere stories live. Discover now