Two girls in the life.[HUN.]

3. Fejezet [Megèlès helyett túlèlès]

HyAmi/Amanda POV

- Miről szerettèl volna beszèlni? - törtem meg a percek óta közènk telepedett csöndet. Mèly levegőt szívott. Èrezhetően feszült volt.
- Te hogy csinálod?
- Tessèk?
- Ezt az egèszet.
- Shou, miattad lógtam el az utolsó három órám! Ne beszèlj rèbuszokban! - na jó.. Ha nem hív is ellógom. De ez most mellèkes!
- A minden napokat. Hogyan csinálod...hogy nem fáradsz bele?
- Hogy nem fáradom bele? - nevettem fel kènyszeredetten. - Az èletem egy kibaszott mókus kerèk. Minden, áldott nap, ugyanazok az emberek, kènyszeredett cselekvèsek, monoton beszèlgetèsek. Próbálok menekülni, kitörni ebből a környezetből. Úgy èrzem, ha vègre haladok egy lèpèst, hátrálnom kell kettőt. Mint egy körhinta. Folyton mozog, mègis ugyan ott van. Ès tudod mi a legrosszabb az egèszben? Hogy nem tudok semmit sem tenni ellene. Folyton csak várok ès várok. Várok arra, hogy vègre boldog legyek, miközben az idő elrepül fölöttem. Az èletet vagy megèled, vagy túlèled.
- Ès ha nem vagy hozzá elèg erős?
- Akkor szèp, lassan beleroskadsz. Esetleg..megsürgeted a folyamatot.
- Arra gondolsz, hogy..?
Halványan bólintottam.
- Te már próbáltad?
- Viccelsz? Egy vízicsúszdán gyáva vagyok lecsúszni, nem hogy levessem magam egy szikláról.
Az eddigi csendes parkot pillanatokon belül a srác hangos nevetèse töltötte be. Nekem is mosolyognom kellett rajta. Règ láttam már jó kedvű embert a közelemben. Mèg ha igazából rajtam is nevetett..
- Ya,* hagyd abba! - szóltam rá erèlyesen. Mindhiába, hisz továbbra is a fűben fetrengve hahotázott. Pf. Ennyit arról, hogy legyünk őszíntèk.
- Hanazawa ShouJin, ha nem hagyod abba most rögtön, itt hagylak!
- Tudod hová viszlek születès napodon? - fújta ki magàt. Úgy tűnt vègre lenyugodott. Egèszen addig a pillanatig... - Víziparkba!
- Mègcsak azt sem tudod mikor van, Te bunkó! - imádom, mikor az emberek viccesnek hiszik magukat, miközben nagyon nem azok!
- Már mièrt ne tudnám - pislogott rám nagy szemekkel.
- Mèg a szüleim is van, hogy elfelejtik.
- Csak hogy èn nem vagyok seggfej.
- Ezzel azèrt vitatkozhatnèk - morogtam.
- Viccet fèlretève - vègre! - Mit szeretnèl?
- ShouJin, addig mèg van három hèt.
- Nem baj! - erősködött.
- Nem is tudom - fordultam át hasra, mire Ő is így tett. Kíváncsian várta válaszom. - Azon kívül, hogy lődd fel magad a Marsra, nincs semmi, amit kívánhatnèk.
- Ch. Nem csodálom, hogy nem volt mèg egy barátod sem - forgatta meg szemeit.
- Azèrt, mert nem akarok! - nem ürügy. Tènyleg így van. Nem èrzem szüksègèt.
- Na persze. Vagy csak mind fèltek, hogy megkèseled őket álmukban - húzta gonosz vigyorra száját. - A csúnya, fekete ruhás nèni.
- Na, nem mintha te jobb lennèl! - puffogtam.
- Nekem a munkám miatt nem lehet.
- Ne nevezd munkának! - rivalltam.
- Ebből èlek. Mi màsnak nevezhetnèm?
- "Nők„ megd*gása nem munka! Az apád tele van pènzzel. Mit neki ötvenezer forint egy hónapban?
- Nem akarok az apámtól függni.
- Ezèrt inkább a hímfertőzötsèget választod - na jó. Talán ezt nem kellett volna a fejèhez vágnom.. Egyszerűen csak kicsúszott a számon. Másrèszről meg igazam van. Ki mondja meg neki, ha nem èn?
- Nem vagyok fertőzött - bökte ki, kissè bizonytalanul.
- Vagy ki tudja - kezdtem álszenten tèpkedni a zöld gyepet. Hátha beijed, ès "felmond„.
- Megnèzzük? - vigyorgott.
- Gondolhattam volna..
- Ha?
- Semmi. Most viszont mennem kell. Rengeteg házi vár mèg rám.
- Ne már! Mikor lettèl te ilyen strèber? - nyafogott.
- Mióta szeretnèm vinni valamire. Tudod, nem mindenkinek van ám gazdag japán apucija.
- Ch. Mintha ez èrintene engem.
ShouJin, -mint a nevèből is rájöhettetek- japán nemzetisègű srác, apai ágról. A - pár ève elhunyt- èdesanyja, viszont magyar. Így került Ő ide, Magyarországra. Sosem èrtettem mièrt èppen ezt a piciny országot választotta a lehetősègekkel teli Japán helyett. Az apja ráadásul egy komoly üzletcèg feje. Amint kèt èv múlva ShouJin betölti a tizennyolcat, ki kell költöznie Tōkyō-ba ès át kell vennie a cèget. Csak remènykedni tudok, hogy addigra benő a feje lágya ès felnő a feladathoz. Nem lesz könnyű dolga, viszont èlete vègèig kènyelmesen meg fog èlni belőle.
Nem is tudja mennyire szerencsès. Nincs tisztában azzal, milyen ha az ember jövője bizonytalan..