Sweetness (befejezett)

Újra az elején

    Kissé fáradtan lépünk ki az ügyvéd irodájából. Nem mondom felzaklattak a történtek, de az, hogy MinSeok végig mellettem volt és biztatólag fogta a kezem, sokat segített, és meg is nyugtatott.
- Jól vagy? – Simítja végig az arcomat MinSeok.
- Igen – mosolygok rá. – Csak szeretnék, minél hamarabb eltűnni ebből az épületből.
- A nap végén így szoktam lenni vele én is – nevet ChanYeol, mikor belépünk a liftbe. – MingSoo, YunSeo otthon van? Vagy ha nem, mikor ér haza?
- Hmm – nézek az órámra. – Ha minden igaz, már otthon van, és biztos nagyon örülne neked – kacsintok rá.
- Tényleg? – Lelkesedik fel és kicsiz bele is pirul.
- Egész biztos!
- Jut eszembe – szól közbe MinSeok is. – Tegnap este beszéltem édesanyámmal. Kérdezte, hogy vagy, mondtam neki, hogy megvagy, de szeretné a saját szemével látni, úgyhogy vár minket egy teára, amint lehet. És apám is hazajött a legutóbbi üzleti útjáról és nagyon szeretne megismerni téged – mondja.
- Ez esetben, még szerencse, hogy éppen tea idő van, már ha nem gond, hogy ilyen hírtelen állítunk be hozzájuk.
- Remek – mosolyog le rám. – Biztos nem bánják, mivel apám csak tegnap érkezett, ezért a mai napot otthon tölti. Keresve sem találnánk, jobb időpontot, hogy meglepjük őket. – Ezzel az elhatározással hagytuk el az épületet. A bejáratnál még elbúcsúztunk ChanYeoltól, majd autóba szállva indultunk el Gangnam kertvárosa felé.
- Lehet tényleg kéne egy kocsi – gondolkozom el halkan. – Mostanában úgy is sokat járkálok új helyekre – mosolyodom el, kinézve az ablakon.
- Látod? Én megmondtam! – Mosolyog MinSeok is.
Mivel az iroda is Gangnamban van, hamar megérkezünk Xiumin szüleihez. Kiszállva a kocsiból veszem szemügyre a házat, ami újból ámulattal tölt el. Még mindig hatalmas.
- Ha ennyire tetszik a szüleim háza – lép mögém MinSeok – egyszer nézd meg az enyémet is – suttogja, én pedig belepirulok mondandójába. Ő csak ellépve mellettem fogja meg a kezem és kezd el veszetni egy számomra ismeretlen helyiség felé, mondjuk nincs nehéz dolga. Végül egy nagy üvegezett ajtón lépünk be.
- Ez itt – mutat körbe vendéglátóm – a szalon, ülj csak le, én addig előkerítem a szüleimet – mondja, majd hozzám hajolva ad egy puszit a homlokomra, mikor is egy halk köhintésre leszünk figyelmesek.
- Nem lesz nehéz dolgod fiam – mosolyog rénk az ajtóból HwaYoung, aki minden bizonnyal szemtanúja volt az előbbi eseményeknek, de nem úgy tűnik, mintha bármi ellenvetése lenne.
- Drágám valami baj van? – Lép HwaYoung mögé, egy az ötvenes évei elején járó, MinSeokhoz kisértetiessen hasonlító férfi. – Oh, szervusz, fiam – mosolyodik el, mikor meglátja MinSeokot, majd rám pillant.
- Apa, ő itt MingSoo, az üzlettársam – mutat be apjának, aki elém lépve csókol kezet. Ez meglepett.
- Örvendek – hajolok meg –Han MingSoo.
- Enyém az öröm, hölgyem. A nevem Kim JongHo – viszonozza gesztusom a férfi.
- Na, de ne álljunk itt. Tessék csak leülni fiatalok – mondja Xiumin anyja és a kezével még kis hessegető mozdulatokat is tesz. Majd megnyomva az asztalon lévő telefon gombját kér meg egy szobalányt, hogy hozzon nekünk teát és némi sütit, dolga végeztével pedig helyet foglal férje mellett, pont velünk szemben. Az elején mindenki csendben ül, de végül JongHo megtöri, azt.
- MingSoo, a SWEETNESS-ben dolgoztál, már mielőtt üzlettársak lettetek, ugye? – Fordul felém.
- Igen, még Kim néni, akarom mondani ChoHee asszony vett fel.
- Jaj, nevezd nyugodtan Kim néninek – szól rám HwaYoung. – Ő is mindig így mondta, ha mesélt rólad. – Folytatja, én pedig mosolyogva bólintok. Lassan meghozzák a teát és a sütit is, mi pedig egyre jobban elmerülünk a beszélgetésben. Néha jókat nevetve egymás viccein, vagy nyelvbotlásain. És rá kell ébrednem Xiumin szülei, nem azok a tipikus Gnagnamiak, akiket néha a boltban látok, hanem igen is érző, kedves emberek, akik remek társaságnak bizonyulnak.
- Meg kell hagyni – meséli MinSeok – MingSoo igazán jó üzletasszony. Rengeteg visszatérő vásárlónk van, és ezt a vevőkört ő alakította ki az évek alatt. Na, meg persze a kávé ötlete is tőle származik. Ez is egy közös pont bennünk, akárcsak a SWEETNESS szeretete – néz a szemembe, mosolyogva.
- Hát MingSoo – kezdi HwaYoung – keresve sem találnék jobb társat a fiam mellé! – Mondja lelkesen, és férje egyetértően bólogat. A kijelentés hatására persze felveszi arcom a piros szint, és kissé félve és meglepetten pillantok fel a mellettem ülőre, aki hasonló képpen zavarban van. Ám MinSeok hamarabb túllép zavarán, mint én és egy nagy mosollyal az arcán bólint.
- Hogy neked milyen igazad van, anya! – Ért egyet szüleivel és megfogja eddig kettőnk között pihenő kezemet, majd enyhén megszorítja azt. Én csak zavartan pislogok párat, majd szétárad bennem a boldogság. Az, hogy MinSeok így gondolja ezt, nagy örömet okoz nekem, mert tudom, fontos vagyok neki.
Még beszélgettünk vagy egy órát, mikor úgy döntöttünk ideje mennünk. Meglepetésemre öleléssel búcsúztak mindkettőnktől. Még visszaintegettünk a szülőknek a kocsiból, majd a házam felé vettük az irányt.
- Nos, hogy tetszett az apám?
- Őszintén szólva, nagyon meglepődtem a közvetlenségén, de nagyon aranyos ember – mosolygok. – Az elején úgy gondoltam, kicsit kellemetlen lesz ez a szituáció, de végül kellemesen csalódtam. Nagyon kedves szüleid vannak!
- Hát igen, ők már csak ilyenek, és be is fogadtak téged a családba, aminek személy szerint nagyon örülök! – Mosolyog rám, majd elengedve a váltót, fogja meg a kezem és cirógatja meg kézfejem egy pillanatra.
- Én is – mosolygok vissza rá. – Vajon, hogy alakulnak a dolgok YunSeo és Chanyeol között? – Váltok témát hírtelen.
- Ne aggódj, ChanYeolt nem kell félteni – nevet fel. – Van egy olyan érzésem, nagyon megkedvelte a barátnőd és bátorkodom kijelenteni, ez fordítva is igaz – mondja vidáman.
- Szerintem is. YunSeo sokat beszél róla, meg szinte egész nap rá gondol – nevetek én is, mikor bekanyarodunk a házhoz vezető lehajtóra. Pár pillanat múlva Xiumin már le is állítja a motort. Még mindig nevetve és beszélgetve szállunk ki a járműből, de szinte azonnal eltűnik a mosoly mindkettőnk arcáról, mikor a bejárati ajtót résnyire nyitva találjuk. Félelemmel a szememben pillantok hátra Xiuminre, majd eszembe jut valaki, YunSeo! Habozás nélkül rontok be a házba, MinSeok pedig követ.
- Úr Isten! – Szakad ki belőlem, mikor a szemem elé tárul a konyhában lévő jelenet. Jaj, ne! Ne most!