My kind of love//Karim Benzema

07.A "bébiszitter"

Dani terve egyszerűbb volt,mint gondoltam.Délelőtt tíz óra táján kezembe nyomta a lakása kulcsait és a kislányát is.Salomé hihetetlenül aranyos,fürtös kislány volt,aki látszólag igen szerette a Miki egeret és a barbie babákat.Amint beléptünk az otthonukba elvezetett a szobájába és megparancsolta,hogy most nyugodjak el,mert megfőzi nekem az ebédet.Olyan édes volt,hogy majdnem elolvadtam,ugyanakkor;mint a macska ádáz tekintettel figyelte minden mozdulatomat,de persze eszem ágába sem volt feltúrni az egész lakást.

- Na,és mit főzöl nekem?-próbáltam barátságos és aranyos hangot megütni,nem igazán tudtam,hogy kéne kommunikálni  a gyerekekkel.Persze néha-néha eljátszadoztam a gondolattal,hogy vajon milyen lehet szülőnek lenni ilyen fiatalon,de mindig arra jutottam,hogyha majd harminc év körüli leszek és lesz egy párom akkor majd úgyis kiderül.Biztos nehéz lehet,de gondolom egy gyermek szeretete mindent felülmúl.

- Hát levest meg csokis sütit!-volt neki egy egész konyhája,szerintem még a miénket is felülmúlta,olyan csodaszerkentyűk voltak benne.Salomé folytatta a főzést én addig  a szobát vizslattam.Tipikus gyerek szoba volt,bár sokkal hatalmasabb,mint az átlag,de ugyanúgy halmokban álltak a játékok és minden rózsaszín volt.A falon matricák és firkák voltak,meg néhány kép a családról.Odamentem,hogy jobban szemügyre vegyem.Salomé,Daniela és feltehetően az apuka.

- Ő itt az apukád?-mutattam a sötét hajú fiúra,persze valamennyi derengett belőle,mert már láttam néhányszor régebben,de azóta biztosan változott.

- Igen,ugye milyen jóképű?-úgy beszélt,mint a felnőttek,nem is tudtam honnan szedhette ezt róla,de csak megráztam a fejem és egy jót nevettem rajta.

Lassan felszolgálta az ebédet is;egy műanyag tál zöldség és gyümölcs,meg valami fosszínű kocka.Jóízűen "elfogyasztottam",s az egekig dicsértem a szakácsnő csodálatos tudását.Persze nagyon is tetszett neki,amit halott.Után hívott barbizni;ő egy tündért választott és nekem adta a sellőjét.Az volt a feladatunk,hogy meg kellett menteni a pónik királyságát a szörnyektől;persze mi nyertünk,hiszen különleges varázserőnk volt és jóvá,kedvessé varázsoltuk a szörnyeket akik tovább élhettek a póni birodalomban.Miután sikeresen végrehajtottuk  a küldetést Salomé megkért,hogy együnk valamit,mert éhes lett.Kicsit bepánikoltam,mert nem tudtam mit készíthetek el gyorsan,de végül találtam a hűtőbe egy kis gyümölcslevest és sütöttem ki csirkefalatkákat.Öröm volt nézni,ahogyan vígan falatozik.

- Majdnem olyan jól főzöl,mint én!-hah,nem kispályás a hölgyemény.

- Na,majd máskor megmutatom mit tudok!-sütök majd nekik egy szép,nagy tortát.Biztosan tetszeni fog neki.Végül elmosogattunk és kimentünk játszani az udvarba,ahol hintáztunk és homokoztunk is.Délután kettő lehetett,amikor Daniela hívott.

- Szia!Elboldogultatok?-kérdezte.

- Hmm...nagyon is jól,most éppen szundít a kisasszony;nagyon elfáradt.-egy mély sóhaj szakadt fel a torkából,mintha megkönnyebbült volna.

- Tudod,sosem akar aludni,ha nem én fektetem le.

- Most szinte magától elment.

- Ennek örülök,amúgy azért hívtalak,hogy olyan egy óra múlva elindulhattok.Kint várlak,oké?

- Persze,akkor szia!!-persze semmi sem volt oké,igazából kifejezetten paráztam a helyzettől.Még nem gyűjtöttem elég energiát,de hát akkor mát nem is fogok.

Elmentem felkelteni a szundító kislányt,aki meglehetősen morcosan ébredt.Csak nagy nehezen akart felkelni,kikötötte,hogy csak akkor,ha felveheti a rózsaszín szoknyáját.Hát feladtam rá a  tüll csodát meg egy fehér felsőt és már indulhattunk is.Úgy gondoltam,hogy előbb elindulhatnánk  és akkor nem kéne taxit hívni.Pont ma döntöttem úgy,hogy hanyagolom a vezetést,szóval rákényszerültünk a gyaloglásra.Persze azt hittem könnyebb lesz,de Salomé tett arról,hogy ne legyen így.Minden kutyánál,macskánál,játszótérnél megállt és csak simogatás illetve csúszdázás után mehettünk tovább,vagy kiverte  a hisztit.Persze a végénél már nem törődtem vele,felkaptam és a kezembe vittem,viszont ennek az lett a következménye,hogy lekarmolta az állam és a világos ingemet apró lábnyomok díszítették.Nem akartam így odavinni az anyjához,így inkább vettem neki fagyit.Mindketten megkönnyebbülten éreztük magunkat.