Nexur I.: Törhetetlenek

Nyolcadik

[ Üdv :3
Hosszabb kihagyás után meghoztam az új fejezetet, sajnálom, hogy várnotok kellett, de nem is voltam mostanság túl jó passzban, ráadásul vizsgáim is voltak a múlt héten, de végre megint bele tudtam vetni magamat a munkába, ennek pedig ez a fejezet az eredménye :) Remélem tetszeni fog, jó olvasást! Chantal~ ]

Az edzések ma elmaradnak! - kiáltott fel Vasco ezredes nem sokkal az után, hogy véget ért a reggeli futás. A katonák már ujjongásba kezdtek volna, de a férfi szigorú hangon rögtön javította kijelentését. - Öt percen belül mindenkit az előadóteremben akarok látni, futólépés, gyerünk!

Aphra és Amy együtt léptek be a laktanya földszintjén található hatalmas terembe, amit még így, több mint száz katona se tudott teljesen megtölteni. Különös volt a hangulat. Legutóbb akkor voltak itt, mikor elméleti oktatást kaptak, még a kiképzésük elején. Mi történt?

- Megtámadtak minket? - kérdezte egy hozzájuk közel ülő, idősebb férfi hangosan, pár sorral arrébb azonban Emery elégedetten fellépett fél lábbal a székére.

- Csak tessék! Végre történik is valami! Ki száll velem versenybe, hatot vagy hetet fogok egyszerre lecsapni? - kiáltott fel, a környékén ülők pedig hangos ujjongásba kezdtek.

- Ugyan már, még nem is biztos, hogy támadás érte az országot! - szólt oda egy férfi.

- Ne kívánd, hogy idő előtt háború legyen - tette még hozzá egy nő Aphráék mögött. Amy felsóhajtott.

- Ez nem kóser - morogta, ugyanis ekkor hangzavarban nehezére esett olvasni. Aphra halvány mosollyal fordult felé.

- Te nem is izgulsz, hogy mi történt?

- De - válaszolta a lány „teljesen meggyőzően", fel sem nézve a könyvéből. Aphra csak sóhajtva nézett végig a többieken. Voltak egészen kétségbeesett arcok is, de a többség szemében inkább csak kíváncsiság csillogott, ahogy az övében is.

Hamarosan nyílt az ajtó, és Ryker százados lépett be rajta, mögötte egyből Vasco ezredes terebélyes alakja jelent meg. A teremben mindenki egyszerre felállt és tisztelgett, majd mikor elhangzott a „Pihenj" parancs, egyszerre le is ültek.

- Köszöntök mindenkit, jó reggelt - állt meg az előadóterem katedráján a százados, az ezredes pedig rövid konzultálás után egyszerűen kisétált a teremből - Nos, rögtönzött gyűlésünk oka nem más, mint a legelső küldetésük. Két önkéntesre lenne szükségem, akik elutaznak a sárkányaikkal a déli határvonalakhoz, és segédkeznek a határellenőrzésnél. A klostedi laktanya hiányt szenved az újoncokban, ugyanis ketten sérülést szenvedtek az egyik határellenőrzés során, az ő helyükre kellene beugrani. Tehát következtethetnek, hogy ez egy elég veszélyes feladatkör, persze, ha szerencséjük van, épp most nem történik majd semmi. Természetesen a jutalom se marad, a fizetés mellé bőséges juttatás is jár érte.

Határellenőrzés során? Újoncok? - vonta össze szemöldökét Aphra. Ezek szerint a határ menti városokba beosztott századok már vettek részt küldetéseken? Ez azt jelenti, hogy ők képzettebbek és felkészültebbek. Semmi kedve sem volt még jobban leégetni magát, mint ahogy itt szokta.

Várjunk csak - kapta fel hirtelen a fejét. Hisz neki kell jelentkeznie az első küldetésre. De hát akkor... Ne már - ellenkezett magában. Ryker százados elkezdte felírni az ügy paramétereit a táblára, ő pedig megpróbált minél lentebb csúszni a székben. Látszólag a százados megfeledkezett erről a kis alkuról, és nem is nagyon akarta emlékeztetni rá. Nem ez volt a legbecsületesebb út, de se magát, se Serpeidát nem érezte elég felkészültnek ahhoz, hogy ennyire veszélyesnek ígérkező küldetésre jelentkezzen vele. Inkább tusolják el, vagy akár oda is áll Rephlix elé, hogy igen, valóban ő volt a hibás, de esze ágában sem volt kockára tenni az életüket.