A Levél

460 38 0
                                    

-Alyssa, kicsim, leveled jött- szólt anyu bekukkantva a szobámba. Átadott egy bordó borítékot, amiben egy aranyszínű papírt találtam. Kérdőn anyura pillamtottam, aki közben leült az ágyamra.
-Mire vársz? Olvasd fel!- mondta izgatottan. Szerintem őt jobban izgatta a dolog, mint engem.
-Kedves Alyssa Hastings! Ez úton értesítjük, hogy felvételt nyert a Tehetségek Akadémiájára. Tanulmányait szeptember 3-án, hétfőn kezdheti. Önért, valamint a többi tanulóért, az Akadémia buszt küld, amely augusztus 27-én fog megérkezni. Tanszereit az Akadémián vásárolhatja meg.
Tisztelettel:
Ethan Doyle, igazgató
-Wow! Nem is tudtam, hogy felvételiztél, szívem!- hüledezett anyu. Letettem a papírt, és ránéztem.
-Azért, mert nem felvételiztem- válaszoltam. Furcsa volt a levél. Furcsa volt, hogy most küldik, amikor két évem még vissza volt a gimiből. Furcsa volt, hogy én kaptam.

Az Akadémiáról mindenki tudott, és szinte mindenki be akart valahogy jutni. De csak az mehetett, aki levelet kapott. Az akadémián négy rész volt: a zenészek, a táncosok, a festők, és a színészek tanulhattak ott. Érdekesség, hogy nem korosztály szerint voltak szétválasztva az osztályok. Abba az osztályba kerültél, akik ugyanazon az éven kaptak levelet, mint te. Valamint senki sem tudta, hol van. Az igazgató pedig dilis volt. Furcsa ruhákban járt, és össze-vissza beszélt. Egyszer például egy riporter megkérdezte, hogy egyesek miért 10 évesen, mások pedig miért 18 évesen kapják a levelet. Erre ő annyit felelt, hogy mindenki akkor kapja, amikor készen áll rá. Mégis mire áll készen? A levélre?   Soha nem értettem, és szerintem nem is fogom megérteni a fickót.

Mivel gitáron, dobon és hárfán is játszottam, biztosra vettem, hogy a zenei osztályba kerülök majd. Menni viszont nem akartam. Anyám viszont kihagyhatatlan lehetőségnek tartotta, így mennem kellett.

Aznap este egy tetovált fiúval álmodtam. Soha életemben nem láttam még őt. Olyan titokzatos volt, szerettem volna megérinteni, de mielőtt kinyújthattam volna a kezem, eltűnt. Helyén egy ajtó jelent meg. Kőből volt, mindenféle mesebeli lényekkel díszítve. Be akartam menni, de nem volt rajta kilincs. Ekkor felébredtem.

The Academy Of SecretsOnde as histórias ganham vida. Descobre agora