11.fejezet-Háború/I.

1.5K 165 2
                                    

Owen felrántotta Kylet a földről és lökdösni kezdte apa háza felé.
-Mit tegyünk most, Nes?-nézett rám Kali, amitől meglepődtem, de hamar észbe kaptam.
-Harcolunk. Szóljatok mindenkinek. Nem hagyjuk magunkat! Az utolsókig küzdeni fogunk!-jelentettem ki, mire mindenki egyetértően bólintott.
Miután mindenki megkapta a feladatát, szétszéledtünk. Én Bonniehoz siettem és megbíztam őt, hogy szedje össze az összes kisebb gyereket és az öregeket, aztán bújjanak el apa házának a pincéjében. Utána Nicoval együtt mindenkit összegyűjtöttünk, aki képes volt harcolni és a tisztásnak azon a szélén álltunk meg, ahonnan jönnek majd. Owen rám pillantott.
-Menjetek eléjük néhány emberrel. Másszatok fel a fákra és ha elhaladtak előttetek, induljatok meg utánuk. Bekerítjük őket.-utasított.
Bólintottam és nagyjából 15-20 alakváltóval együtt rohanni kezdtünk az erdőben. Mikor úgy éreztem, hogy elég messzire mentünk, intettem, mire mindenki mászni kezdett a fatörzseken felfelé. Megragadtam egy ágat és felhúztam magamat, aztán elhelyezkedtem guggoló helyzetben. Hirtelen Nico ugrott fel mellém, egy kisebb szívbajt hozva rám. Elvigyorodott, mire zavarba jöttem. Hosszú percekig csend honolt. Senki nem szólalt meg, míg végül a mellettem guggoló Nico törte meg a csendet.
-Mi van, ha kerülő úton mennek?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem hiszem. Csak várjunk még egy kicsit!-csitítottam. Nico bólintott, aztán ismét csend telepedett ránk. Végül egy kéz csúszott fel a derekamon, mire minden gondolat kisuhant az agyamból.
-Mi..mit csinálsz?-kezdtem motyogni és Nico vigyorgó arcára pillantottam.
-Tudod, milyen nehéz megállni, hogy ilyen közel vagyok hozzád, és mégsem teperhetlek le?-kérdezte incselkedve, mire teljesen elvörösödtem. Hirtelen zörgés hallatszódott, én pedig eltoltam Nico kezét a derekamról és gyorsan alakot váltottam. Mindenki követett engem és feszült csendben hallgattuk az erdő zaját. A zörgés egyre erősödött és végül megpillantottam a sereget. Nagyjából százan lehettek, mind átalakulva. Ahogy végignéztem a ragadozókon, kedvem támadt elfutni, de legyűrtem ezt az ösztönt és a mellső lábaimat behajlítva készültem az ugrásra. Az első néhány sor elhagyta a fákat, ahol mi várakoztunk, aztán hirtelen megpillantottam egy ismerős állatot. Egy sivatagi róka lépdelt a többi ragadozó között. Sawyer. Mintha megérezte volna, hogy nézem, felpillantott, a tekintete találkozott az enyémmel és én abban a pillanatban azt hittem, hogy beárul minket, hogy itt a vég, de ehelyett csak kacsintott egyet, aztán elfordult tőlem. Meglepetten néztem a keleti falka után, aztán hirtelen észbe kaptam és jeleztem a többieknek, mire mind egyszerre ugrottunk le és megtámadtuk a sereg hátulját. Az egész falka meglepetten fordult meg, de már a kezdeti meglepetés elég volt annyira, hogy néhány tagot gond nélkül leszedjünk közülük. Ekkor megjelent elölről a falkánk másik fele és teljesen körbevettük őket. Pár másodpercig csend honolt, utána viszont egyszerre támadtunk. Véres küzdelem volt és èn egyetlen célt tűztem ki magam előtt. Megvédeni a tisztást, a lakhelyünket! Egyiket a másik után szedtem le, senkinek nem kegyelmeztem. Hirtelen egy tigris ugrott rám, de lelöktem őt a földre. Vékony volt és fürge, tehát hamar felugrott, aztán ismét felém indult. Behajlìtottam a lábaimat, utána megvárva, hogy ő támadjon először, nekiestem és össze-vissza karmoltam. Végül Kali húzott le róla.
-Próbálj már nem megölni mindenkit!-szólt rám durván, mire elsajnáltam magamat, de ezt semmiképpen nem mutattam volna ki neki. Kirántottam magamat Kali mancsai közül és a fogamat kivillantva morogtam rá a gepárdra.
-Törődj a masad dolgával! Ha nem tudnád, éppen háború van. Méghozzá a hazánkért!-vágtam oda, aztán átugrottam a tigris testét és nekirontottam két oroszlánnak.
Nagyjából fél órával később már csupán húszan maradtak tőlük, persze a mi falkánkból is hullottak nagy számban, de nekik volt nagyobb a veszteségük.
-Észszerűbb lenne feladnotok!-kiáltotta el magát Owen, mire a másik csapat bár nagy fájdalmak közepett, de nevetést imitált.-Akkor még túlélhetitek.
-Ugyan! Nem elég egyértelmű, hogy mi állunk nyerésre?-vihogott az egyik farkas.
-Ti akartátok.
És ebben a pillanatban nekiesett a farkasnak és széttépte, míg a keleti falka, illetve ami maradt belőle, némán nézte végig a mészárlást. A farkas halálát követően természetesen visszavonultak, mi pedig nevetve kezdtünk bele az ünneplésbe. Akkor még nem sejtettük, hogy ez csupán előjáték volt...

Paranormális Lány /befejezett/Where stories live. Discover now