A gimis éveim története

1.

/Imola szemszöge/

Az első nap, mindenki izgul. ÉN? A leginkább. Ezt most inkább hagyjuk is. A lényeg, szeptember elseje van, évnyitó. A szokásos ünneplő, szép, feldíszített iskola, és az új hely első látásra..ijesztő. Az iskolám csodaszép, nem amiatt..hanem első napon, sosem voltam még itt. 3 épületből áll össze. Az A,B, és C épület, név szerint. Ezeket az épületeket egy-egy átlátszó üveggel körbevett folyosó választja el egymástól. Az elsőben, szóval az A-ban mint megtudtam, van a színház-, a bemutató-, és az előadó terem. Ezek ugye mind egy helyen. A 2-ban, azaz a B-ben a torna terem helyezkedik el. Ez a legnagyobb mindközül. Aztán végül az utolsó, és legfontosabb, a C épület. Ebben találhatóak a tantermek, a büfé, és egy nagy szobor a közepén. Iskolánk alapítójáé. Aki nem más mint Petőfi Sándor. Óriási az a szobor, épp olvasó pózban helyezkedik el, állásban. 3 emeletet tesz ki, körülette húzódnak a folyósok, korláttal ellátva. Az alsó emeleten van a büfé, ahol kapható otthon felejtett uzsi hiányában, szendvics, édesség, hot dog, és péksütik is. A másodikon az osztálytermek vannak, így a harmadik emeleté lettek a tantermek. De mivel néhány óránk a saját termeinkben is lesznek, ezért azokat is hívhatjuk tantermeknek. Beléptem a hatalmas kapun, a portástól megkérdeztem merre van a 9. c. Azt mondta második emelet (mily meglepő), lépcsőtől 4. terem. Ez könnyűnek tűnt, meg is tudta mutatni nekem, mivel a szobor miatt láthatóak az emeletek, és a lépcső a szobor mögött volt, onnan jobbra nagy betűkkel 9. c. Szuper, emiatt már nem kellett izgulni. Úgyhogy illedelmesen megköszöntem az útbaigazítást, majd kikerülve Petőfit, elindultam. Az osztályból eleve heves ordibálás hallatszott. Sajna ők már rég összeismerkedtek.