One

36.1K 1.1K 65
                                    

Néha elég sokat tűnődöm azon, hogy mit keresek az unokatestvéremék lakásában. Aztán rájövök, hogy itt lakom. Itt kell, hogy lakjak. 

Reggelente mindig a szokásos hangokra kelek. A lenti kiabálásokra. Morcosan beletúrok kócos hajamba, gyűrt pólómat próbálom kisimítani - sikertelenül. Meztelen lábamra ráhúzom a karácsonyra kapott bundás zoknimat, aztán kilépek ajtómon. Előttem egyenesen elrepül egy labda, ami épp hogy csak kikerül. Lassú tempóban látom el a lépcsőfokokat, majd mikor leérek, szemem elé tárul a -már megszokott- kérdőjeles családi kép. A két őrjítően kék szemű rokonom egymást verik, a harmadik barna szemű rajtuk nevet, a kisebbik pedig rajtuk rodeózik. Még szerencse, hogy ezt nem látja az anyjuk. 

Semmit nem mondva besétáltam a konyhába, ahol Liz ügyködött. 

- Jó reggelt Adelaide! - pillantott el gyorsan mosogatni valóktól. 

- Reggelt! - motyogtam orrom alá, aztán a hűtő hívogató karjához nyúltam. Kivettem a számomra szimpatikusnak gondolt darabokat, és egy felejthetetlen reggelit produkáltam magamnak. 

- Mindjárt viszem Skyt a suliba, ellesztek négyen? - fordult felém Liz. Kinéztem a nappaliba, hogy mit csinálnak. Mindhárom Grier a telefonját nyomkodta, párszor megbökték egymást. 

- Szerintem el. - bólintottam. Felszaladtam szobámba kiválasztani a mai szettemet. Kalifornia tavaszhoz közeledve kezd meleg lenni, ezért a zoknimat egyből levetettem, kezembe fogtam fehérneműimet, majd ruhámat is. Bezárkóztam a fürdőbe, ahol eltöltöttem egy készülődéssel való órát. Farmer overálomat felvéve, mi bokájánál vissza volt hajtva, derekamig felhúztam, felvettem egy pólót és az egyik pántját átcsatoltam vállamon. Hajamat középen újra szétválasztottam, mert alvás közben rengeteget forgolódom, ami annak köszönhető, hogy reggel felismerhetetlen vagyok. Szempillaspirál felvitele és fogmosás után kiléptem a fürdőből. Besétáltam a sokat emlegetett szobámba, hogy kezdetét vehessek a sorozatmaratonomnak, de el kell hogy halasszam. A srácok túl csendesek voltak ahhoz, hogy ne érdekeljen mit művelnek. Óvatos léptekkel vettem megint a lépcsők irányába utamat, majd ki a ház elé. Senkit nem láttam, csak pár dobozt magam előtt. Kinyitni mégsem akartam, ezért elnéztem mindkét irányba. Jobb oldalamon még több doboz sorakozott. Mielőtt megláttak volna, visszafordultam. HA, nem jön belém valaki. 

- Hogy lehetsz ennyire figyelmetlen? - támaszkodtam meg a betonon. 

- Hogy lehetsz ennyire ügyetlen? - vágott vissza. 

- Egyáltalán ki vagy te? - néztem rá, de izmos karjain kívül mást sem láttam, mint tökéletesen kidolgozott testét. 

Szomszédfiú |✔Where stories live. Discover now