Ma volt az "ismerkedős nap" a suliban. Minden elsőévesnek tartanak egyet a nyár utolsó napján. Éppen a hajamat igazítottam, ami mint mindig, most is lágy hullámokban omlott a vállamra, amikor megszólalt a telefonom.
-Szia Vica. Kész vagy már? - köszöntem a legjobb barátnőmnek.
-Igen, igen szia, majdnem kész vagyok, de segíííts. Nem tudom melyiket vegyem fel. A virágos vagy a smaragdzöld ruhámat? -aggodalmaskodott.
-A virágos jobban megy a szemed színéhez - mondtam a kék szemére gondolva.
-Igazad van, kösziiii - éreztem, ahogy a vonal másik a oldalán mosolyog. Olyan boldog tud lenni, amikor sikerül kiválasztania valamit. Mennyit gondolkozhatott ezen? - és te mit veszel fel?
-Csak a szokásos. A magas derekú fekete rövidnadrágomat és a fekete haspólómat a tornacipőmmel.
-Úú, abban olyan csini vagy, Viki.
-Köszi Vica - nevetgéltem.
-Na akkor majd megyünk, okés? Fél óra és ott vagyunk.
-Gyertek, várlak!
Miután letettük még gyorsan felnéztem Facebook-ra. Nem ismertem a leendő osztálytársaimat, csak Vicát és Mátét, természetesen, akikkel általánosban is egy osztályba jártunk.
Mikor csengettek, lementem a lépcsőn, és ajtót nyitottam.
-Sziasztok, gyertek be - invitáltam be őket, és megöleltük egymást.
-Úgy várom már! - ugrándozott örömében a barátnőm, mint egy kislány.
-Én is kíváncsi vagyok már, hogy milyenek lesznek a tanárok, és milyen lesz a tanterv - hát igen. Máté mindig ilyen "okoska" típusú volt. De mi így szeretjük.
-Kértek valamit? Üdítő vagy kaja?
-Nem köszi.
-Én se kérek semmit, de szerintem lassan indulni kellene.
-Jaj, tényleg, de elszaladt az idő! Már is hozom a táskámat.
-Sziasztok, üdvözlünk titeket a Duna parti gimiben. Húzzatok egy kártyát és aszerint lesztek felosztva az első évfolyam között
Én a Sir kán csapatba, Máté az Aranyhajba és Vica a Bambi csapatba került.
-Találó nevek - nevettem Mátéra célozva.
-Igen, tükrözi a belső énünket.
-Gyertek, megmutatjuk melyik terembe kell mennetek - mondta egy felsőbb éves lány.
Mikor beléptem a terembe láttam, hogy még nem érkezett meg mindenki, sok üres szék volt.
Egy fiú banda volt bent és pár lány. Egy pillanatra elhallgattak, amikor beléptem.
-Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva de csak pár "hello" féle motyogást hallottam.
Amikor leültem egy székre, jobban körülnéztem. A fiúbanda egyik tagja, aki az "alfahímnek' látszott, amióta beléptem a terembe csak engem néz. Gyönyörű kék szemével megbabonázott. Egy macsós mosolyt küldött felém. Egyből rájöttem: ő mindenkit megkap magának, akit csak akar. Na hát akkor ez most nem jött neki össze, mert én nem ilyen lány vagyok. Jó, lehet, hogy minden lány ezt mondja, de én tényleg ilyen vagyok. Soha nem volt még egy fiúm sem, pedig már sok szívet megbántottam. De ha nem voltam beléjük szerelmes, akkor miért próbáljuk meg?
A tekintetemmel is ezt üzentem neki: Akár le is mondhatsz rólam.
De az övé nem ezt üzente: Az enyém leszel.
A beszélgetés jól telt, bemutatkoztunk egymásnak (Ádámnak hívják) és logi sztorikat oldottunk meg. Miután hazaértem beszámoltam a napomról a szüleimnek és felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat és megnyitottam a Facebook-ot. Visszaigazoltam az új osztálytársaimnak, beszélgettem egy kicsit Vicáékkal és amikor léptem volna ki. Egy újabb értesítésem érkezett. Kiss Ádám ismerősnek jelölt.
