Hidden stars

19. fejezet

A kocsiban ülünk. Túléltem egy hosszú repülőutat, nagynehezen..
Csak Adamre tudtam gondolni. Semmi másra. Hogy mennyire szeretem.
Nem mertem neki elmondani. Valószínüleg mikor megint jövünk a nagyihoz én még mindig szeretni fogom.
Neki viszont százszàzalék, hogy lesz barátnője.
-Mi a baj?-fordul hozzám Agness.
-Semmi.-Facsarok ki magamból egy kényszermosolyt.
-Oké.-Fordul vissza.
-Agness.
-Igen?
-Miért jövünk haza?
-Mert anyunak màr hiànyzunk.
-Aham.
-Miért? Te szerettél ott lenni?
-Ja.-Sütöm le a szemem. -Hogyhogy "hiànyzunk" anyunak?
-Nem tudom.-Köszőrüli meg a torkát.
-Szerintem csak kell neki valaki akin kitölti a dühét.
-Ros!
-Mivan?
-Fogd be.
-Igazat mondok nem?
-Nem.
-Ugyan Agness, teis tudod hogy gyűlöl minket.
-Ros..
-Ellehetetlenítettük az életét. Túl korán születtél ember, véletlen jöttél, belerondítottál az életébe.-Hurrogom le.
-Kussolj. Utàllak.-Ordít rám.
Nyelek egy nagyot.
-Te nem is vagy a testévrem. Hisztis ribanc.-Megállítom a sofőrt, kiszàllok a kocsiból és rábaszom az ajtaját.
Engem mindenki egyedül hagy.