dEVIL {h.s. au}- Hungarian translation

chapter fourteen

"Akkor, pontosan mi a fene volt ez?" Kérdem, amikor Harry beszáll az autóba és gyorsan hajt ki az útra.

"Nagyon jó csapat vagyunk, huh?" Emeli el tekintetét az útról,de csak egy pillanat erejéig, amíg végignéz a testemen, ezzel pedig fészkelődést keltve bennem a pillantása alatt.

"Minden amit csináltam az a sikítás volt. Nem értem. Miért kellett elmondanod nekem, hogy meg fognak halni? Miért nem tudsz csak ölni? " Ráncolom össze szemöldököm leegyszerűsítve a kérdésem. Nem kellene mindennapinak lennie, hogy gyilkolásról beszélek.

„Szeretem megfűszerezni kicsit a dolgokat. Persze, rohangálhatnék is embereket ölve, de az nem az amit jelenleg akarok. Te sokkal szórakoztatóbbá teszed a dolgokat. „ Ránt vállat, befordulva az utcámban.

„ Szóval, azért vagyok itt, hogy segítsek szórakoztatóbbá tenni a kis emberölős játékaidat?"

„Hagyd abba az kibaszott kérdezősködést." Köpi és én pedig visszasüllyedek az ülésembe. Esküszöm, ő a legkedvtelenebb személy, akit valaha ismertem.

„ Viszlát később." Töröm meg a csöndet ahogy felhajt a feljárómra, de tőle csak összezavarodott pillantást kapok.

„ Mégis hogy gondoltad, hogy megyek haza? „ Kérdi. „ Ez a te kocsid, egyébként."

„ Egy démon vagy. Biztos vagyok benne, hogy nincs szükséged kocsira." Hajolok át a lábain és kiveszem a kulcsokat a gyújtásból, majd kiszállok a kocsiból, becsapva magam után az ajtót.

„ Itt maradok ma éjszaka. Nincs kérdés." Hallom magam mögül és nem is erőlködöm, hogy veszekedjek vele. Fáradt vagyok és minden amit tudok, hogy meg tudna ölni csak egyetlen ellenkezésért.

A hálómba sétálok, Harryhez egy szót se szólok. Cipőimet lerúgom magamról, amint becsapom az ajtót. Mindezek után megszabadítom magam a ruhámtól, majd azt a pizsamámra cserélem. Amikor már az ágyamban fekszem, az agyam nem akar kikapcsolni. Nem számít mennyi ideig forgolódom, nem tudok elaludni. Végül az elmém feladja és megadja magát a fáradtságnak.

Szemeim látszólag nyitva vannak, de csak pár másodperc múlva nyitom fel őket rendesen. Összehúzom szemeim a felettem lévő ragyogó fényes ragyogásra, szemeimet eltakarom a kezemmel.

„ Kelj fel. Dolgoznunk kell." Parancsolja Harry hangja, én pedig kiengedek egy utálatos nyögést.

„ Mondd, hogy csak viccelsz velem. „ Motyogom, miközben fejemet visszaejtem a párnára. Fájdalom rohan végig a fejemen, ahogy Harry a hajamnál fogva ránt fel.

„ Nem, nem viccelek." Jegyzi, majd végül elenged, mikor már a lábamon állok.

„ Ouch!" Hangoztatom a fájdalmam, a tarkómat dörzsölve.

Harry válaszul hozzám vág pár ruhadarabot, amikről feltételezi, hogy fel fogom venni. Összeráncolom rá a szemöldököm, ezzel egy pillanat alatt veszi az adást, szemeit megforgatja majd elhagyja a szobát.

Ahogy leveszem magamról a pizsamám, beállok a teljes alakos tükör elé. A testem még mindig zúzódásokkal van borítva, kiegészítőnek pedig ott van az arcomon is a karmolás. Felveszem a pólót, amit Harry választott ki nekem, de amikor visszanézek a tükörbe, a szívem megáll.

Hailee áll mögöttem, rám bámul fagyos tekintetével. A bőre sápadt és a haja mocskosnak látszik. Szemeimet lehunyva próbálom lenyelni a torkomban lévő gombócot. Elszámolom magamban tízig, majd kinyitom szemeim. Boldogság tölt el, hogy a szobát üresnek látom.