Már lassan hat éve annak, hogy az első osztályos Hikaru azzal a kéréssel jött haza, hogy írassák be hegedülni. A szülei ledöbbentek, hiszen eddig nem érdekelte lányukat a zene, de mikor rákérdeztek, miért jutott erre a döntésre, elmosolyodott, és elmesélte, hogy a barátnője, Nobuko, aki már gyerekkora óta hegedül, elvitte a hangszerét az iskolába, és szünetben játszott rajta osztálytársainak. Ki szerette volna próbálni, de nem merte elkérni tőle, csak nézte a hangszert, és döntésre jutott. Tovább mosolygott, és hozzátette:
-Egyszer elég jó szeretnék lenni ahhoz, hogy vele játsszak.
Másnap a szülei elvitték egy hegedűtanárhoz. Amíg megbeszélték a hivatalos dolgokat, a megszeppent kislány kezébe vette a tanárnő által előkészített hegedűt, és megpróbált játszani rajta, mikor azonban meghallotta a macskanyávogáshoz hasonló, recsegő hangot, letette a hangszert, és sírva fakadt.
-Nem vagyok elég jó! -szipogta a kislány. - Így soha nem leszek elég ahhoz, hogy Nobu-chan-nal játsszak!
A hegedűtanárnő lassan feláltt a fotelből, amiben eddig ült, odalépett a kislányhoz, megsimogatta a fejét, és rámosolygott.
-Mindenki el kell kezdje valahol. Biztos vagyok benne, hogy lehetsz olyan jó, mint ő- mondta, majd halkan felnevetett, és a kislány füléhez hajolt, és súgott neki valamit.
Hikaru elmosolyodott, és megölelte a tanárnőt. "Nem fogok csalódást okozni", gondolta magában, és mélyen beszívta Nao-sensei cseresznyevirág-illatát.
Azután a nap után Hikaru teljesebbnek érezte az életét. Szülei megvették a hegedűjét (amit abban a pillanatban legnagyobb kincsének érzett), így elkezdhette a tanulást. Iskola után hazarohant, fogta a hegedűjét, és elgyalogolt a tanárnője házáig. Látva a kislány lelkesedését, Nao-sensei szívesen, óriási türelemmel tanította, és boldogan vette észre Hikaru fejlődését. Napról-napra egyre többet tanult, és az iskolai tanulás mellett minden szabad idejét gyakorlással töltötte. Gyakran éjszaka felkelt, elővette a hegedűjét, és csak nézte. Nézte, de nem ért hozzá, mert úgy érezte, elérhetetlen. Aztán eszébe jutottak Nao-sensei szavai, amiket a fülébe suttogott.
"Bízz magadban, és bennem."
Hikaru nem érzett több kétséget, bizalmatlanságot, kételyt. Bízott magában és a tanárnőjében, ahogy azt megígérte, azon a napon, amelyiken megváltozott az élete.
Névmagyarázat
Hikaru (uniszex japán név, de itt nőre használom) = ragyogó
Nobuko= hűséges
Nao (ugyancsak uniszex) = elismert, tiszteletreméltó
(a sensei magyarul tanítót, professzort, stb. jelent)
YOU ARE READING
Visszhang
Short Story"Már lassan hat éve annak, hogy az első osztályos Hikaru azzal a kéréssel jött haza, hogy írassák be hegedülni. A szülei ledöbbentek, hiszen eddig nem érdekelte lányukat a zene, de mikor rákérdeztek, miért jutott erre a döntésre, elmosolyodott...
