Az élet nehéz szakaszait megpróbáltatásnak veszem.
5 éves koromtól tapasztalom mi az a reményvesztettség .
Életem legnehezebb szakaszait szülők nélkül vészeltem át.
Mindennapomat egészen 13 éves koromig bébiszitterel töltöttem.
Persze 13 éven keresztül nem egy felnőtt vigyázott rám.
Volt amikor nagymamámnál voltam de akadt olyan is, hogy a szomszédnál dekkoltam amíg anyám haza nem jött .
Akik ilyen helyzetbe vannak mint én azok tudják, hogy ilyenkor pénzzel engesztelnek ki a szülők.
Viszont én mikor pénzt kaptam a kezembe , folyamatosan eltettem és immár 17 éve spórolok .
Szinte csak este találkozom anyámmal de elég az a kis idő is , hogy rájöjjek nem ismer igazán .
Apámmal meg évente háromszor találkozok pár napra.
Ezeket a napokat kihasználom és minden percem vele töltöm .
Ha valamikor is egy percre mosolyogtam vagy boldog voltam azt a barátaimnak köszönhettem .
Ők az én igazi családom.
********************************
Igazából azt látom, hogy az emberek zöme keveri az egyedüllét fogalmát a magányéval. Az egyedüllét egy olyan állapot, amikor jól vagyok egyedül is. A magány ezzel szemben az az állapot, amikor nem vagyok jól egyedül.
********************************
ВЫ ЧИТАЕТЕ
One step towards the soldier's life
РазноеSusan Boul egy 17 éves lány. Haja korom fekete, szeme smaragd zöld , arca hó fehér. Édesapja katona, édesanyja ügyvéd. A lány csak esténként látja édesanyját, édesapját meg egy évben háromszor. A lány természete ezért visszahúzódó és lehangol...
