Dark Harry Styles Hun (befejezett)

28. Rész

- Elnézést kérek hogy zavarlak, de a kislányom nagyon szeretné azt a macit ott fent. - Rámutatott a plüssmedvére a piros csokornyakkendővel a nyakában. - Béna vagyok az ilyen játékokban. - Suttogta. - Megpróbálnád megnyerni, kérlek?

- Persze. - Harry mosolygott.

A nő átadta a kezelőnek a pénzt mielőtt Harry megkapta a 3 labdát. Velük álltam és néztem ahogy Harry bemutatja a tudását, mindhármunk tapsolt amikor leestek a konzervek. Vigyorogva megfordult, lehajolt az apró termetű kislányhoz.

- Tessék drága. - Harry mosolygott és odaadta neki a macit.

- Mit mondunk ilyenkor? - Anyukája bátorította.

- Köszönöm. - Halkan mondta.

- Igazán nincs mit.

Mikor Harry újra két lábra állt, a nő megfogta a felkarját.

- Nagyon köszönöm. - Elfojtott hangon mondta.

Rábólintott, gödröcskéi látszódtak. Harry megfogta a kezem, elhúzott tőlük. Visszanéztem, láttam ahogy a kislány a mellkasához szorongatja a mackót.

- Ez nagyon édes volt tőled. - Áradoztam.

Válaszul lehajtott fejjel motyogott valamit. De láttam, hogy arca egy kicsit elpirult.

***

Harry káromkodott mikor előhúzta zsebéből a csörgő telefont. Nagy, zöld szemeivel a kijelzőre pillantott, felismerte a nevet ami megjelent a képernyőn, telt ajkai mosolyra húzódtak. Nem tudtam tisztességesen viselkedni. Szám hamarabb elmozdult mint kellett volna, agyam később kapcsolt.

- Ki az?

Harry felemelte a fejét, tekintét belefúrta az enyémbe. Teljesen érződött, hogy nem készült fel erre a kérdésre.

- Öhm... - Küszködött.

- Nem kell elmondanod, csupán kíváncsi vagyok. - Megálltam, Harry még mindig bámult, a mobil csörgött közöttünk.

- C-Csak azért mert olyan boldognak tűntél amikor hívtak, csak gondoltam... - Elhallgattam.

- Egy régi barát. - Bólintott, próbálta saját magát is meggyőzni.

- Oh, oké. - Ajkamba haraptam.

Felvette a telefont, gyorsan közölte a titokzatos emberrel hogy várjon, mielőtt rám nézett volna.

- Maradj itt. - Utasított. - Úgy ahogy értettem, ne mozdulj.

- Oké. - Válaszoltam, drámaian integettem neki.

- Egy percen belül itt leszek. Ne mászkálj el.

Védelmezése néha úgy jött le, hogy úgy bánik velem mint egy gyerekkel. Tudom, hogy mindig óvatos de folyamatos oltalmazása kezd az agyamra menni mostanában. Néztem ahogy elsétált, sokan részt vettek ezen a vásáron. Tartottam a teknősöm mialatt ő visszanézett rám. Nem bízik meg bennem? Élénken a helyre mutattam ahol álltam és oda tátogtam neki hogy " itt ". A mobilját füléhez szorította, ujját bedugta másik fülébe hogy kiszűrje a hangokat amik körülötte voltak. Tudtam hogy ideges mikor homlokát megráncolta.

- Ne gúnyolódj velem. - Mérgesen tátogott vissza nekem.

Vártam Harryre, lógattam a lábaim egy nem használt standon. Kibontottam a pink cukrot amit Harry vett nekem, beraktam a számba és hagytam hogy elolvadjon. Mosolyogtam, ahogy egy kisgyerek elsétált előttem lufival a pici kezében. Elégedett voltam így amíg nem zavarta meg gondolataim egy hang.