Talán Mi Vagyunk

1. fejezet

„Az életünkbe váratlanul betoppanó emberek

örökre megváltoztathatják azt."

Yuki izgatottan rendezgette szerteágazó frizuráját a fürdőszobai tükör előtt. Ma volt az első napja az egyetemen és szerette volna, ha rendezetten néz ki, annak ellenére is, hogy ez már nem a középiskola, senki nem fog rá figyelni. De mégis volt egy érdekes érzés a gyomrában, ma minden megváltozhat.

- Yuki kész vagy? El fogunk késni már az első nap – kopogott be a fürdőszoba ajtaján a bátyja.

- Mindjárt kész vagyok, már csak 1 perc.

- Egy bő húsz perccel ezelőtt is ezt mondtad. Na, kapkodd magad öcsi – hagyta magára testvérét.

Yuki végezetül még borzolt egyet a haján, majd ki is libbent a fürdőből.

- Komolyan ezt csináltad húsz percen keresztül a hajaddal? Mintha az ágy állította volna be.

- Mondja az, akinek kis kontyocskába van fogva a haja.

- Ezt úgy hívják, hogy stílusos elegancia. Kész vagy?

- Mindjárt, a cipőm veszem.

Úton az egyetemre Yuki elmerengve nézett kifelé az autó ablakából. Első félévét kezdi a Shirogane Egyetemen joghallgatóként. A bátyja is ugyanezen a szakon tanul, neki idén kezdődik az utolsó éve. Mikor megérkeztek az egyetemre a bátyja leparkolt egy szabad helyre, a táskájukat kikapva a hátsóülésről indultak el az egyetem kapuja felé.

- Találkozom Satóval de ha gondolod elkísérhetlek a C épülethez.

- Tizennyolc éves vagyok, nem öt.

- És mégis sikerült tavaly egy egész napra eltévedned Hokkaidóban.

- Az csak egyszer fordult elő!

- Gyakorlatilag kétszer – a fiatalabb ezen csak duzzogott, de tovább sétáltak egymás mellett.

- Nem számít, menj biztos várnak már rád.

- Sato tud várni – legyintett Suzuru.

- Hazamegyek és elmondalak anyáéknak, hogy azt hiszed még egy gyerek vagyok.

- Ezzel beismerted, hogy az vagy! – az öccse csak felfújta az arcát és magában pufogott.

- Jó legyen, menj csak.

- Köszönöm bátyus – Suzuru összeborzolta a haját és még sok sikert kívánt neki az első napra.

Felnézve az égre látta, ahogy a szél rózsaszín szirmokat sodor végig az egyetem épülete előtt.

Az egyetemet Shirogane Yoshinori a kor egyik legbefolyásosabb jogtudós államférfije alapította 1898-ban azzal a céllal, hogy létrehozzon egy olyan egyetemet, ahol nyugati jogi alapokat, de a japán társadalom sajátosságait figyelembe véve képezzék ki az ország legjobb jogászait. Az egyetem akkor még csak akkora volt, mint egy kis családi ház, de később folyamatos bővítésen esett át, hiszen az elején csak jogi egyetemként működött, de később más szakirányok is helyet kaptak. Ennek a folyamatos bővítésnek köszönhető, hogy most Yuki bosszúsan igazította meg válláról lecsúszó táskáját, miközben a telefonján próbálta értelmezni a térképet. Eltévedt. Megint. A parkolótól eljutni az úticéljához sokkal bonyolultabb, mint gondolta.

- Ez nem lehet igaz... Hagynom kellett volna, hogy megmutassa merre találom – sóhajtott fel frusztráltan.

- Már vagy tíz perce keringek körbe-körbe, mint valami idióta – túrt bele a barna hajába.