Titkolt Érzelmek

1.fejezet

November 20. – Mia

Létezik a sors?

Vajon minden egy előre megírt forgatókönyv szerint alakul?

Vagy minden egyes lépésünkről mi döntünk?

Ha történik valami borzalmas, az azért van, mert a sors felkészít a nagyobb csapásra?

Vagy mert a világ így akarja megtörni a lelkünket?

Ezek a kérdések zakatoltak a fejemben a kollégium folyosóján.

A kezem annyira remegett, hogy alig bírtam fogni a papírlapot.

A lapon feketén-fehéren ott állt a jövőm: 07-es szoba.

Ez a hely volt a menedékem. Az egyetlen esélyem a túlélésre.

A helyzet már az emeletre érve több mint gyanús volt.

Rengeteg srác nyüzsgött a folyosón, félmeztelenül vagy hangosan nevetgélve.

Az ajtókon kék táblák függtek. Ez a fiúszárny.

Nyeltem egyet, és próbáltam teljesen láthatatlanná válni.

Megálltam a 07-es felirat előtt.

Vettem egy mély levegőt, rátettem a kezem a kilincsre, és benyitottam.

A szobában nem egy kedves lány lakótárs várt rám.

Hanem egy fiú.

Háttal ülve videójátékozott egy számítógép előtt.

A fülhallgató a nyakában lógott, a vállait fekete pulóver takarta.

Beléptem, és óvatosan magam mögött hagytam az ajtót..A nyitott ablakon át betörő szél azonban hatalmas csattanással vágta be mögöttem.

A fiú azonnal megfordult. A mozdulata gyors volt, mint egy ragadozóé..Sötét szemei elkerekedtek, ahogy végigmérte a zilált kinézetemet és a táskáimat..

– Mégis ki a fene vagy te? – kérdezte mély, reszelős, gúnyos hangon. – Mit keresel a fiúszárnyban?

– Hát... ez a 07-es szoba. Ide osztottak be – mutattam a papíromra bizonytalanul..

– Ez a fiúszárny, kislány – állt fel a székből, én pedig hátraléptem egyet.

Magas volt és ijesztően jóképű, de sugárzott belőle a veszély.

– Nem gondolod, hogy eltévedtél? Vagy esetleg transz vagy? – gúnyolódott.

– Seggfej! – vágtam rá azonnal. A büszkeségem gyorsabb volt a félelmemél..Mielőtt visszavághatott volna, egy mozdulattal kikapta a papírt az ujjaim közül..Végigfutotta a szemével, és az ajka sarkában megjelent egy flegma félmosoly.

– Mia Carter... Ááá, hát persze. Fiús vezetéknév, a gép meg elbaszta...Nos, hercegnő, szépen megfordulsz, elmész az irodába, és szólsz nekik – tolta a lapot a mellkasomnak..

– Azaz megyünk és szólunk – javítottam ki, makacsul állva a tekintetét..

– Komolyan azt hiszed, hogy én törpékkel mutatkozom a folyosón? – nézett le rám nagyképűen..

– Én meg egy ilyen beképzelt nyomival? – vágtam vissza fáradtan..

– Ááá... szóval a cicának vannak karmai? – lépett hozzám még közelebb..Megéreztem a drága parfümje illatát. A hideg futkosott a hátamon.

Élvezte a helyzetet..Összeszűkítettem a szemem, és védekezően keresztbe fontam a karomat.

– Nos, a ruhánk ugyanolyan stílusú, szóval a kinézetemre nem tehetsz megjegyzést..