Régebben
Nagyon izgulok a gólyatábor miatt. Nem tudom mire számítsak.
Vajon szerzek barátokat?
A tanárok milyenek lesznek?
Kedvesek, vagy inkább kétszínűek?
Anyával és az unoka nővéremmel megyek, de akkor is...
Mi van ha egyedül leszek?
Vagy egyáltalán mi lesz ott?
A tükör előtt állva nézem magamat. Nem sok sminket kentem fel magamra. Egy kis szempillaspirál, és szájfény. Ruhának egy pántnélküli, fekete felsőt vettem fel, és egy farmer rövidnadrágot. A vörös hajamat most begöndörítettem. Igazából mindig göndör, de így szebb. Túl dús. Idegesítő. De végül is, legalább szép.
De még így sem érzem elégnek a kinézetemet. Ha csak egy kicsit is rosszul nézek ki...százalékokat veszítek. Annak a százalékát, hogy új barátokat találok.
És nem szeretném magányosan kezdeni a 9.-es évemet.
Nagyon régóta arra vártam már hogy végre "új életet" kezdhessek egy másik iskolában. Új barátok, új tanárok. Csak hogy ennek hátrányai is lehetnek.
Mert nem 100% az hogy barátokat szerzek. Főleg úgy, hogy nagyon félénk vagyok. Legalább is idegenekkel szemben.
-Loretta, haladj már!- Kiabál be az unoka tesóm, Nora.
Oké.
Hajam; jó.
Outfit; elmegy.
Eltettem a kézitáskámba mindent ami kellhet. Tettem el egy zacskóba pár darab baconos pogácsát, van nállam egy üdítő, fésű ha a hajam össze borzolódna, tükör, szájfény, szempillaspirál, telefon-
-LORETTA!!-
-Uram isten!- kiáltok fel ijedtemben.
-Induljunk! Tudod nagyon jól hogy utálok késni!- Mondja, és megragadva a karom kiráncigál a szobámból.
Anya is már készenlétben van. Csak rám vártak. Vagy is...csak anya várt, Nora túl türelmetlen.
-Azt hittem kiugrottál az ablakon hogy ne kelljen mennünk.- Jelenti ki anya.
Ezután már indulunk is kifelé a házból. A szívem "csak" kétszázzal ver, de semmi baj.
Mi Noraval már be is ültünk a kocsiba, míg anya bezárta a ház bejárati ajtóit.
Ő is végre beül a kocsiba, persze a vezető ülésre, és elindítja az autót.
-Indulhatunk?- kérdi.
Anya haja szőke és egyenesre vasalt.
Fején egy nyárias de még is luxus vibera hasonlító kalap, aminek aranybarna és fehér színei vannak.
Ő lazára vette a dolgot.
Nora mellettem barna göndör hajjal, egy fekete napszemüveggel a fején. Egy fekete nadrágot hord sötét vörös pólóval. Mint én.
Direkt össze öltöztünk, mint valami hatodikosok.
-Ja ja.- válaszolja Jules chillesen.
-Asszem.- tőlem csak ennyi telt.
7 percel később már a gimi parkolójában áll a kocsink. Rengetegen vannak. Néhányan most érkeznek, mások pedig a kocsik mellett álltak meg beszélgetni.
-Uhh basszus, mennyi jó csávó...jó dolgod van, Lori- súgja a fülembe Nora miközben minden egyes fiút végig mér.
Kigondolta volna hogy Noranak az a legelső dolga hogy a srácokat nézegeti.
Habár neki életében csak egyszer volt normális kapcsolata. Nem csodálom, még csak 17 éves.
De ahoz képest mindig a fiúkat veszi észre elsőnek. Én nem igazán.
Anya megindul a bejárat felé, és mi mást tehettünk volna? Követjük.
Egy valami megfogja a szememet. Járnak ide motorosok?
Kettő motor gurul be a parkolóba. Egy fekete és egy vörös. Sportmotorok, asszem.
A fekete motoron ülő srác...szinte végig mért a sisakja mögött.
Mi van?
Szarul nézek ki?
Basszu, meg kell néznem.
A tükört elővéve, megnézem magam, de semmi különös nincsen rajtam, amiért így meg kellett volna bámulni. A ruhám is jól áll.
Biztos csak látta hogy új vagyok.
A gimi udvara gyönyörű. Szépen festett padok, néhányhoz asztal is járul. Két darab szobor a járda mellett, és szépen nyírt bokrok.
Mint egy filmben.
Voltam már ebben az gimiben, vagy is egy ehez tartozó részében, de itt még nem. Ott csak egy kis megbeszélés volt. Hogy hanyas átlagtól vesznek fel tanulókat, mikre számíthatunk, a kollégiumhoz tartozó dolgok, stb.
Nem vezettek körbe úgy igazán.
Pedig örültem volna neki.
És ráadásul csak a hátsó bejáraton lehetett akkor menni, mert itt valami építkezés volt akkor.
YOU ARE READING
Mielőtt Elmennél...
Romance[16+] Két rivális. Egyetlen első helyért. Lorett és Tyler már az első találkozásuk óta versengenek egymással. Hogy miért? Az iskola legjobb tanulójának járó első helyért. Habár Lorett egy évvel később érkezett a gimnáziumba, már az első évében kitűn...
