incredible / B.B.

chapter one

Senki nem szeret új iskolába járni. Főleg ha ez pont az év kellős közepén van. Olyan furcsa. Mintha mindenkit ismerne mindenkit csak én nem. A suli hosszú folyosóján sétálgatva próbálok rájönni melyik ajtó nyitja azt a termet, ahova nekem kell menni a könyveimért és egyéb fontos dolgokért. A többi ember villámsebességgel rohan keresztül a hosszú folyosón amit elárasztottak a diákok százai. Már 5 perce sétálok amikor eszembe jutnak a portás szavai: " A folyosón lesz egy lépcső ami felfelé vezet, ott pedig rögtön az első ajtó." 

Basszus. Hátra pillantok. Gratulálok Hella a lépcső mögötted van. Gyorsan megfordulok és felsietek a lépcsőn. Majd illedelmesen kopogok és mikor meghallom a „gyere" szócskát kinyitom az ajtót.

- Jó napot. Öhm Hella Brooks vagyok az új diák azt mondták, hogy ide kell jönnöm a...

- Ah igen üdvözöllek náluk Hella nos én Mrs. Gar vagyok. Szóval a könyveid itt vannak, a szekrényed kódja benne lesz az ellenőrződbe amit valamelyik könyved közé tettem. Az órarended pedig – hátrafordult az asztalhoz és keresgélni kezdett. - itt van! - emelte fel az említett darabot. - Szóval fizikával fogsz kezdeni, de ha jól emlékszem Mr. Hay most nem fog nektek órát tartani. - mosolyog rám. Hűha nem lesz első órám ? A régi sulimban ilyen nem is volt. Egyszer sem.

- Rendben köszönöm szépen. Akkor én megyek és megkeresem a szekrényem.

- Oh várj egy kicsit. Stella ! - kiabált a nő és pár másodperccel később megjelent egy barna hajú hatalmas kék szemű lány. - Körbevezetnéd Hellát ? - kérdezte a lány pedig megfogta a kezem és kihúzott a teremből. Mikor már kellő távolságra voltunk a teremtől elengedte a kezem, megigazította a szoknyáját és rám mosolygott.

- Szia Stella Gar vagyok és ezer köszi amiért kiszabadítottál onnan. Tudod az anyám állandóan megkér, hogy segítsek neki szünetekben. - forgatta meg a szemét.

- Ugh hát gondolom tudod ki vagyok szóva...

- Persze, hogy tudom ki vagy, itt szinte mindenki tudja, hogy ki vagy, ugyanis nem sűrűn érkeznek hozzánk diákok. Tudod ez egy csendes kis város, és hát ide nem jár olyan sok diák.

- Nem járnak sokan ? - kérdeztem döbbenten ugyanis a folyosó tömve volt diákokkal.

- Fél év van. Tudod akik magántanulók, most jönnek vizsgázni. Ez lesz majd év végén is. Nem szoktunk ennyien lenni, csak sok a magántanuló. Na de gyere megmutatom a sulit, úgysem lesz első óránk.

Stella nagyon kedves lány. Megmutatott mindent a suliból, elmondta, hogy itt a diákok között nincs rivalizálás, itt mindenki kedves és segítőkész egymással. Mikor már mindent megmutatott úgy döntöttünk, hogy kimegyünk az udvarra. Éppen az egyik pad felé tartottunk amikor valaki utánunk kiabált.

- Hé Stella találtál magadnak barátot ? - kérdezte nevetve a hang tulajdonosa, majd amikor megfordultunk szembetaláltam magam egy barna hajú sráccal akinek szintén kék szeme volt csakúgy mint Stellának.

- Vicces vagy Ian. Na mit szeretnél ? - kérdezte kicsit sem kedvesen a lány.

- Ugyan Stella ne legyeél bunkó. Szia cica – mosolygott rám én pedig csak megforgattam a szemem.

- Ian senki nem kíváncsi rád, és kérlek ne szólítsd Hellát cicának. - mondta unottan Stella.

- Srácok én is itt vagyok. - vontam magamra a figyelmet.

- Hella bemutatom világ legbunkóbb, legutálatosabb, legarrogánsabb, legegoistább emberét, az ikertestvéremet Ian Gar-t.

- Hölgyem – hajolt meg előttem színpadiasan Ian, mire én felnevettem. - örülök, hogy megismerhetem. Szerintem mi nagyon jóban leszünk. - vigyorog rám majd kacsintott egyet.

- Ian szállj le Hellaról. - szólt mérgesen Stella.

- Stella nem szállok le Hellaról ugyanis mellette vagyok. - vágott vissza Ian. Te jó ég ezek veszekedni fognak.

- Ian állítsd már le magad! - dobbantott Stella.

- Hé Ian gyere már! Mire vársz ? - kiabált egy másik srác aki éppen a focipályán volt. Ian intett a fiúnak, hogy jöjjön ide.

- Na mizu ? - mondta a fiú amikor ideért hozzánk.

- Mondd meg Stellának, hogy nem szálltam rá Hellre! Egyáltalán nézz már rám ? Most éppen rajta állok ? Mert nekem nem úgy tűnik. - mondta ingerülten Ian miközben a kezével magyarázott. Az ismeretlen srác felém fordult, majd rám mosolygott és szólásra nyitotta volna a száját, de abban a pillanatban kicsapódott az udvarra vezető ajtó és egy dühös tanárral találtuk szembe magunkat, aki sietős léptekkel jött felénk. Stella gyorsan mellém állt, Ian pedig az ismeretlen srác elé kinek az arca fal fehér lett.

- Szaladj már ! - mondta Stella suttogva az ismeretlen srácnak, aki pillanatok alatt eltűnt mellőlünk és befutott a suli „B" épületében.

- Mr. Beckham !! - kiabált mérgesen a tanár és követte őt.

Mégis mi volt ez ?!