Vámpirakadémia

1 Fejezet

Sokat gondolkodtam hogy lehetne megállítani a sötétséget bennem.Mivel Lissától a kötelékünkön keresztül elszívom a sötétséget, és akkor nem vagyok önmagam.A sötétség felemészt és egyre rosszabb a helyzet.De ezt Lissának nem mondhattam el.Mindent megtenne hogy nekem jobb legyen,még a varázserejét is feláldozná, csak hogy én jobban legyek.De ezt nem engedhetem! Lissának csak a varázsereje maradt miután a szülei meghaltak.Bármit megtennék Lissáért.

A nyári szünet után nehéz volt ujra visszatérni a St. Vladimir akadémiára.Az edzéseket persze nem hagyhattam abba,de egész nyáron nem láttam Dimitrijt mert vissza kellett utaznia Oroszországba.Már ősz volt,a kert fái lehullatták leveleiket.Olyan délután 3óra lehetett, a morák már rég mélyen aludtak.Kint sétálgattam,nem bírtam aludni.Furcsa gondolatok motoszkáltak a fejemben.Nem tudtam mit tehetnék a sötétség ellen.Csak sétáltam és rugdostam a leveleket, hirtelen egy mély hang szólalt meg mögülem orosz akcentussal.-Rose! mondta és beleremegtem szavainak selymességébe.-Mit keresel idekinn?Aludnod kéne a többiekkel.-kérdezte komoran,de én azért hallottam egy kis kíváncsiságot a hangjában. Dimitrij volt az.Boldog voltam hogy végre láthattam            -Semmit csak nem tudok aludni,elvtárs-szokás szerint elvicceltem a beszélgetéseinket,kivéve mikor az edzőteremben voltunk.Akkor nem nagyon beszélgettünk kivéve mikor Dimitrij segített hogy lehetnék gyorsabb ha egy strigával harcolnék.-Nem szabadna idekint lenned.Mi a baj?Miért nem alszol?-Dimitrij mindig átlátott rajtam,mindig tudta ha valami bajom van.Persze próbáltam úgy tenni mintha minden rendben lenne,és reméltem be is válik.-Nincs semmi baj csak egyszerűen nem tudok aludni.Talán a vizsgák miatt.-Ne izgulj Róza biztos vagyok benne hogy te azok a dampirok közé tartozol akik tökéletesen fognak teljesíteni a vizsgákon.-akkor hívott Rózának mikor gondoskodni akart rólam meg azért is mert szeretett.A szívem is beleborzong mikor így hív.Szerettük egymást de a korkülönbség miatt és mivel ő a tanárom volt nem lehettünk együtt. Dimitrij próbálta eltitkolni az érzéseit és önuralmat tartani,néha azért neki sem sikerült.-Remélem így lesz,bár inkább bánnék el egy tucat strigával.-egy mosoly futott végig Dimitrij arcán.Nem szokott mosolyogni csak ritkán.De csak azért mert megnevetettem.Szerettem vele lenni,ilyenkor minden gondomat elfelejtettem.Egy ideig még álldogáltunk,mikor meghallottuk hogy pár testőr tart felénk.-Gyere Rose visszaviszlek mielőtt bajba keverednél.Dimitrij gyorsan vissza vitt a kollégiumba kicselezve az éppen szolgálatban lévő őrt.

Mikor a szobámba értem leültem az ágyamra.Eddig észre se vettem milyen álmos vagyok.Még volt pár óra az órák kezdetéig így elaludtam.