- Nem voltam jó apa, de azért ismertem annyira a lányomat, hogy tudjam mikor szerelmes. -sóhajtott Louis, s leült mellém a padra. - Te pedig a világot jelentetted neki. Senkit sem szerettek még úgy, ahogy ő téged! -mondta és ránézett a friss virágo...
Hajam kócban, a szemeim alatt hatalmas karikák, az üres tekintetem szinte ordít az álmatlan éjszakáimról. 2 hete nem alszom szinte semmit, a rémálmok ismét elkezdődtek és a félelem nem hagy aludni. Minden este újraélem azt a szörnyű napot, napközben a kezem megállás nélkül remeg a kialvatlanságtól és a szorongásról. - Lyra igyekezz, másfél óra múlva indulunk! -szólt be anya a fürdőszobába. Ez az ebéd annyira hiányzott, mint púp a hátamra. Apának persze nem lehet nemet mondani semmire. Ha nem akarok ordítást, akkor össze kell szednem magam, olyan vagyok mint a mosott szar. Megengedtem a csapot és hideg vízzel arcot mostam. A karikáimat jéggel próbáltam enyhíteni, hogy a smink képes legyen elfedni az álmatlanság árulkodó jeleit. A nyári melegben felesleges lenne sminkelnem, de el kell fednem a kísértő múltam nyomait. Azt kell látniuk, hogy minden rendben van és egy tökéletes család vagyunk. Pedig közel sem vagyunk azok. A hajamat egyenesre vasaltam és felvettem egy könnyű nyári ruhát, amiben remélem nem lesz nagyon melegem. Fújtam magamra parfümöt és felvettem egy fehér magassarkú papucsot, ami tökéletesen passzol a fehér ruhához, amit választottam. Táskámat összepakoltam és lementem a nappaliba. Apa éppen az arany ékszereit vette fel, míg anya a tükör előtt igazgatta a haját. Leültem a kanapéra és csendben vártam az indulásra. - Mi a baj kincsem? -kérdezte anya, mikor észrevette a nagy csendességemet. - Nincs semmi baj csak fáradt vagyok. -hazudtam, hiába nem vagyok kipihent a bennem tomboló érzelmek marják a torkom. Csak ne most és ne ma! Igyekszem nyelni a hatalmas gombócot, de minden pillanatban csak rosszabb. Ha tovább tartogatom hamarosan robbanni fogok és abban nem lesz köszönet. - Mehetünk? -kérdezte apa az ajtóban állva. - Mehetünk. -feleltem halkan. - Nagyon csini vagy manócska. -mosolygott rám apa, amire viszonoztam a kedves gesztust. - Vezetsz? -kérdezte mikor kiléptünk az ajtón. - Nem tudom merre kell menni. Vezess most te, én meg majd hazafelé. -nem tudnék most teljesen odafigyelni, sőt ha apa még kettőt be is szólna valószínű eltörne a mécses. - Oké. -mondta majd beült a kormány mögé, s én is hátra. Amint anya becsukta az ajtót ő is beszállt a kocsiba és elindultunk.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
