Sötéten szeretve

Üresemlékek

Ahogy Noel felébred, nem a saját szobájában találja magát, ez egy másik hely, mikor oldalra tekint látja, hogy egy orvos közeledik felé, ennek láttára realizálja, hogy egy kórházban van. Az orvos Noel ágya mellé áll és kedvesen rá néz mielőtt megszólal
"Jó reggelt Noel, az édesanyja már kint várja, be engedhetem?"
Noel lassan bólintott, erre az orvos kinyitotta az ajtót és kisétált, mire Noel anyja belépett a szobába. Aggódva nézett szét a szobában és ahogy meglátta Noelt könnyes szemmel sétált a fia ágyához hogy megölelje.
"Kicsim, jól vagy?"
Noel erre bólintott
"Mi történt? Miért vagyok itt?"
Erre az anyja érhetetlenül nézett Noelre
"Hogy érted hogy mi történt? Nem emlékszel?"
Noel zavartan tekintett az anyjára amikor megrázta a fejét, jelezve, hogy fogalam sincs mi történhetett, hogy ebbe a helyzetbe kerüljön. Édesanyja sóhajtott mielőtt elmagyarázta
"Egy férfi elrabolt téged 4 hónapja, reggel elmentél iskolába de haza már nem tértél, a rendőrség még keresi ki lehetett az, de egyenlőre... semmi nyoma az elkövetőnek"
Noel ismét zavartan nézett anyjára, mint aki nem tudja elhinni, hogy ez igaz. Az anyja egy apró mosollyal nézett Noelre és így szólt.
"Ma már haza mehetünk kicsim"
Így is lett, Noel és az anyja egy 20 perces kocsi út után haza értek este 18:34 kor. Noel bevitte a holmiját a szobájába és leült az ágyra.
"Vajon mitörtént amikor elraboltak... egyáltalán ki volt az?"
Gondolta magában, de mielőtt tovább töprenghetett volna, észre vett egy borítékot amit mikor Noel kinyitott talált egy képet magárol, ahogy egy pincében fekszik kikötve.
"Ez meg mi a fene... ezt az a beteg perverz állat csinálta?! Milyen beteg dolgok történhettek..."
Ahogy Noel a képet szorongatta úgy döntött saját maga jár a dolgok végére, és ezt a képet megtartja. Vissza sétált az ágyhoz és felkapta a telefonját, hogy felhívja a barátját Martint. A telefon kicsengett és Martin felvette a telefont.
"Noel! Szia haver, minden rendben? Jól vagy? Mitörtént? Basszus, nagyon aggódtam."
Noel egy cseppet össze rezzent annak hallatán hogy a barátja ennyire törődik vele, boldogság öntötte el és válaszolt neki.
"Mostmár minden rendben, állítólag egy férfi elrabolt és ma jöttem haza a kórházból, a rendőrség nem találja a pasast, de az asztalomon találtam magamról egy képet amit szerintem ő hagyott itt"
Martin erre zavartan válaszolt
"Hogy mi? Egy képet? Vidd el a rendőrségre haver"
Noel erre magabiztosan rávágta
"Én fogom megtalálni"
Martin nevetett egyett és így szólt
"Na ebben én is benne vagyok, kíváncsi vagyok vajon mi sül ki ebből, plussz megkell védenem téged"
Noel erre elmosolyodott, hála az égnek ezt Martin nem látta mert nem tudhatja meg Noel titkát, viszont Noel így válaszolt Martinnak
"Ja persze, álmodik a nyomor. Na, de én most megyek aludni mert elég sok új információt kaptam ma, jó éjszakát"
Martin szintén elköszönt Noeltól, ahogy Noel vissza jött a fürdésből meglátta, hogy a kép az asztalról eltűnt.
"Basszus, hova rakhattam? "
Elkezdte át kutatni a szobáját de sehol se találta
"Mindegy, nem is érdekel"
Ahogy ezt kimondta leoltotta a villanyt és lefeküdt aludni. Amikor valami furva zajra felkelt hajnali 3 körül, Noel eldöntötte, hogy kimegy megnézni vajon mi történt oda kint ilyen késő éjszaka.