Tabu a gyepen (Pau Cubarsí ff.)

1. A beköltözés napja

Sziasztok a nevem Kiss Olívia, a barátaimnak csak Liv. Budapesten tanulok sportfizioterapeutának. 19 éves koromig Magyarországon éltem, ám mivel az első évemet kitűnőre teljesítettem az egyetemen, kaptam egy olyan lehetőséget, hogy Barcelonában tanuljak egy teljes évet. Ez számomra hihetetlen volt, hiszen kiskorom óta vágytam arra, hogy Spanyolországban éljek. Májusban tudtam meg, hogy ősztől Barcelonában fogok élni, szóval volt majdnem teljes 4 hónapom alapszinten megtanulni spanyolul, de hát még bőven van hova fejlődnöm finoman szólva, de az angollal szerencsére nincs problémám. És most itt vagyok szeptember 6. reggelén és készülődök életem legnagyobb kalandjára, amit nem hiszek el, hogy tényleg megtörténik..

-Liv, siess szivem a gép nem vár meg.-Hallom anyám hangját az udvarról.

-Megyek már.-szóltam le a szobámból. Még utoljára körül néztem, nagy levegőt vettem és leindultam az táskámmal a kocsihoz ahol a szüleim már vártak.

Fél óra alatt kiértünk a reptérre, ahol eljött a búcsú ideje.

-Istenem Liv annyira fogsz hiányozni-Ölel meg anya 

-Hihetetlenül büszkék vagyunk rád kicsim-Húz magához apa is

-Ti is nekem.

-Hívj, amint megérkeztél a szállásra.-Mondta anyám.

Úgy lesz.-Ezt már sírva mondtam és még utoljára megöleltük egymást.

Elindultam a Barcelonai repülőhöz, hihetetlenül izgultam hiszen még sosem repültem. Amint elkezdett felszállni a gép görcsbe rándult a gyomrom és felgyorsult a légzésem. Próbáltam nyugtatni magam, viszont amíg nem stabilizálódott a repülő nem igazán sikerült. A felszállás után egyébként nem volt probléma, 2 és fél óra után megérkeztem Barcelonába.

Egyből megcsapott a hőség és a rengeteg ember. Még mindig nem hiszem el, hogy ez megtörténik. Rendeltem egy taxit (ami egyébként irreálisan drága volt) és megérkeztem a szállásra. Az egyetem segített a szálláskeresésbe és meg kell, hogy mondjam egy igazán szép szállást sikerült találni. Ahogy beléptem egy kis nappali tárult a szemem elé egybekötve az étkezővel, egy aranyos konyha, kávéfőzővel aminek nagyon örültem, mivel tudni kell én kávé nélkül nem jövök létre.. a nappaliból nyílt egy kis szoba és egy még kisebb fürdőszoba. A ház nem volt nagy de ahogy elkezdtem berendezkedni otthonossá vált és ár-érték arányban tökéletes.

Még csak délután 2 óra volt szóval felhívtam anyáékat (majdnem egy órát beszéltünk), majd írtam a legjobb barátnőmnek Mirának is. Ezután elmentem körülnézni a városba, majd beültem egy étterembe, hiszen már igazán kezdtem éhes lenni. Miután ettem, hazamentem és elkezdtem állásokat nézni, hiszen nem akarok a szüleimtől függni. Ne értsetek félre imádom a szüleimet, de szeretnék a saját lábamra állni.

Úgy voltam vele, hogy tök jó lenne valami szakirányú állást találni, úgyhogy ilyen irányba böngésztem a netet. Majd mikor már majdnem feladtam és elkezdtem nézni az Instagramot feldobott egy hirdetést az Fc Barcelona, hogy sportfizioterapeuta gyakornokot keresnek azonnali kezdéssel. Minden mindegy alapon beküldtem az önéletrajzomat.

Ezután elkezdtem vacsit csinálni, szóval felavattam a konyhát és főztem spagettit magamnak, miközben a háttérbe üvöltöttek a Desh dalok.. Délután 5 óra volt, amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, de gondoltam lehet az egyetemről keresnek szóval azonnal felvettem.

-Jó napot Olívia Kiss-t keresem-Szólal meg egy idősebb női hang angolul.

-Jó napot igen én vagyok az-Válaszoltam bizonytalanul

-Remek, a gyakornoki állás miatt keresem, aktuális még?-Kérdezte.

Hirtelen azt se tudtam mi történik úgy megörültem

-I-Igen, igen persze aktuális lenne-Mondtam boldogan.

-Szuper ez esetben holnap reggel 8-ra várom az irodában egyeztetni a munkakörét és megkötni a szerződést-Válaszolta

-Igen, persze ott leszek, nagyon szépen köszönöm. Viszont hallásra.-Köszöntem el.

Atya. Úr. Isten. NA jó. Ezt egyszerűen nem hiszem el, hogy az Fc Barcelonához megyek holnap dolgozni. Nem mondom magam nagy focirajongónak, de tudom, hogy a Barcelona óriási név és egy hihetetlen lehetőség nekem a fejlődés szempontjából. Az egyetem úgyis még csak egy hét múlva kezdődik szóval a legjobbkor jött. Anyáméknak még nem akartam elmondani, mert az lenne, hogy a tanulásra fókuszáljak és ne dolgozzak... De a legjobb barátnőmet azonnal fel hívtam.

-Csajszi, nem hiszed el mi történt.

-Jézusom, mit műveltél?-Kérdezte

-Gyakornoki állást kaptam az Fc Barcelonánál.-Üvöltöttem a telefonba

-Hogy mivaaan?-Kérdezte a barátnőm, akiről viszont tudni kell, hogy óriási Barcelona drukker.

-Szóval találkozni fogsz a kurva helyes focistákkal?? Úristen az álom életemet éled csajszi..-Felelte ujjongva.

-Öhm, akarod mondani óriási lehetőség a karrierem szempontjából...-Mondtam

-Jaaaaj ne már Liv, te tudod milyen faszik vannak ott??-Kérdezte

-Nem nem tudom, de nagyon jól tudod, mit gondolok a focistákról...Beképzelt, gazdag, egoista az összes, akik azt hiszik bármit megtehetnek és bármit megkaphatnak-Válaszoltam, mert komolyan így gondolom.

-Ahaaa, kiváncsi vagyok meddig tudsz ellen állni-Nevetett Mira

-Én ide dolgozni megyeeek-Hangsúlyoztam

-Aha, oké, oké mindenképp beszámolót kérek, hogy milyen őket közelről ismerni.

-Oké oké holnap este felhívlak-Bizonygattam

-Jolvan aludj gyorsan, minél hamarabb holnap legyen és találkozz a dögös focistákkal.

-Na jóéjt-Raktam le a telefont röhögve.

Ezután már sok mindent nem csináltam, fürödtem, kicsit még pörgettem az instát, majd időbe lefeküdtem, hogy kipihent legyek holnapra...

És ennyi volt az első napom Barcelonában... Hát, hogy őszinte legyek, még most sem hiszem el, hogy holnap belépek az FC Barcelona épületébe!

Írjatok kommentet, kíváncsi vagyok a véleményetekre! 💬

Ha tetszett a rész, dobjatok egy csillagot, hogy lássam, érdemes folytatni! ⭐

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Kövi rész hamarosan! 💜