Az én Novelláim

Azt hittem szerelem

Nektek is meg van az az érzés, mikor látsz egy srácot és teljesen bele zúgsz?

Na velem is ez történt! Hadd meséljem el a történetemet.

A nevem Kovács Anita. 15 éves vagyok és a Szent István Gimnáziumba járok, edzői szakra. És amúgy kosarazom egy kisebb egyesületnél.

Első nap volt, évnyitó. Épp a szokásos év eleji köszöntőt mondták, és én úgy döntöttem, hogy szét nézek. Megláttam a második A osztályt. (Évfolyam társak) Jobban megnéztem őket, majd egy szökés, barnás göndör haj koronára lettem figyelmes. Mikor megláttom a göndör hajnak a tulajdonosát, azt hittem elájulok. Ezt a fiút még soha nem láttam. Gondolom új.

Fehér ingben és szürke bő nadrágban, zsebre dugot kézzel állt és hallgatta az évnyitó beszédet.

Ahogy néztem, egyre jobban úgy éreztem, hogy elolvadok. És nem, ez nem az az napi 29°C fok miatt volt.

Nem tudtam levenni róla a tekintetemmet. Pár perccel később, az évnyitói beszéd vége rántott vissza a valóságba. Elindultunk az osztály termünk felé. Ott elhelyezkedtem a leghátsó pad sorba és elő kaptam a rajzos füzetemet. Elkezdtem rajzolni.

Sokan dicsértek már, hogy nagyon szépen rajzolok. És valóban, ezzel nincs ellenvetésem.

A srác arcát kezdtem el először rajzolni, mert arra emlékeztem a legjobban. Majd rátértem az ingjére, és a szürke farmerre.

Mikor sikeresen befejeztem elégedetten nézem meg a rajzot. Tényleg jól rajzolok!

***

Már lassan 3 hónapja a Szent Istvánba járok. Lassan itt van a kosárlabda Diákolimpia. A diákolimpián 5 lány és 5 fiú indul. Én és még pár lány osztálytásam is megyünk. Fiúk közül az osztályból 2-en és még 3 az A-ból Köztük Áron is, apropó megtudtam, hogy a srácot Zamárdi Áronnak hívják.

-Kezdjetek el melegíteni! -szólt Laci bá.

Mindenki kezében volt egy kosárlabda, az osztályunkból néhányan csak patogtatták a labdát valaki dobált. Na de az A-s fiúk ők egy másik szint volt. A három fiú hárompontosokat dobáltak sőt a centrük (Nátán) zsákolgatot is.

-Látszik hogy kosarasok- gondoltam magamban. Sohajtottam egyet majd én is elkezdtem melegíteni és dobálni.

Az órán nagyon nem volt semmi Laci bácsi ma először a labda vezetés és a dobó technikákat nézte meg. És mivel ez volt az utolsó óránk aznap így az óra végeztével indulhattam is haza. A fő bejáratnál viszont megálltam és csak vártam. Szerintem tudjátok hogy kire vártam.

Nyilván rá.

Nem is kellett olyan sokat várnom. Áron lépett ki a fő bejáraton oldalán Nátánnal. Hihetetlen 3 hónap telt el de még mindig egy olyan fiút szeretek aki azt sem tudja hogy létezek.

A fejemet csóválva elindultam a buszmegálló felé. Fülemben szólt a zene a fülhallgatóból. Némán énekeltem a számot. Majd fel pillanatottam hogy ellenőrizzem hogy látóteren belül van e már a busz. Mikor megakadt a tekintettem a szemben elhelyezkedő buszmegállón.

Tudjátok megvan az az érzés mikor szeretsz valakit aki valaki mást szeret? Na igen...

Zamárdi Áron éppen a felsőbb éves mindenki kedvenc Barbijával csókolózik.

Milyen szerencsés lány... Gondoltam.

A szemeim lassan megteltek könnyekkel. A cipőm orrára kaptam a fejem.

Nyugodj meg Anita. Ő csak egy fiú. Akit szerettél. Nem is volt igazi szerelem. Nem is beszéltetek. Nagyon rád se nézet enged el. Mély levegő. Be szív. Ki fúj. Nagyon jó

Felemeltem a fejemet és mosolyogva szálltam fel az éppen megérkező buszra.