~| Démoni érzelmek |~

1. fejezet

[-Kedves naplóm, az eddigi napom ugyanúgy telt mint mindig...keresni egy munkát, majd elbukni és a családom szégyent hozva rám leordítja a fejemet, micsoda élet...na mindegy, most inkább a jövőre koncentrálok és tartok egy kis szünetet a munka keresésben. Még ha anyám nem is fogja engedni, annyira akarja hogy el tünjek végre. Pont annyira, mint én. Nagyon szeretnék végre elhúzni innen, nem tudom hova...de jó messzire. Mára ennyi elég, így is késő van már...-] - írtam le a naplómba ezeket a szavakat, miközben az ágyamon feküdtem. Nem igazán érdekelt a kint zajló káosz, meg az ablakom elötti élet. Mi egy panelházba lakunk az 5. Emeleten, és nincs lift, úgyhogy elég nehéz, és energia befektető idáig feljutni. Hallotam ahogy apám és a nővérem veszekedik, de nem törődtem vele és becsukom a naplómat, majd elteszem a mellettem lévő kis fiókos szekrénybe. Felültem és beleptem a papucsomba, majd a tükör elött megállva megigazítom a szőkés-barnás, vállig érő hajam.
Megálltam az ajtó elött majd résnyire kinyitom, és látom ahogy megy a káosz mint mindig.
- "hihetetlen..." - mondta apám miközben látszólag tele volt bühvel.
- "te vagy hihetetlen..." - szólt neki vissza a Nővérem.
Gondoltam. Megint a pénzen veszekedtek.
- "tudod néha igazán emlékezhetnél arra is, hogy mi nem vagyunk egy gazdag család. Lehetne hogy eggyszer arra költjük a pénzünk amire kell? " - kiabált a Nővérem miközben próbált engem nem észrevenni, de csak rámnézett. Szerényen mosojogtam, mert tudtam hogy a nővérem az eggyetelen aki igazán törődík, és jól bánik velem. Abban a pillanatban apám rámcsukja az ajtót, nem törődve hogy becsíptem az ujjam. Ránéztem a sebre majd odamentem a fiókomhoz és tettem rá egy sebtapaszt.
- "túlélem..." - suttogtam magamban, majd leülök az ágyra és a könyeimmel harcolok. Nem azért mert fáj az ujjam, hanem azért ahogy apám bánt velem...megint...általában nem igazán figyelek oda, mert hozzá vagyok szokva az ilyenhez, de most valahogy annyira megijedtem. Nem gondoltam, hogy ezt fogja tenni ma. Szuper, ennél rosszabb már nem lehet igaz? A hátamra fekszek és lehunyom a szemem, majd akaratom ellenére bealszok.
Reggel ahogy kinyitom a szemem, látom hogy a nővérem ott térdel az ágyam mellett, és gyengéden simogat, meg mosojog. Oda nyögtem neki egy jó reggelt, majd felülök. Nyújkózkodtam egyett, majd észreveszem mekkora a csönd. Ránézek az órára és látom hogy mégcsak 4 óra, hát persze, apám ilyenkor még mélyen alszik. Én és a nővérem kimegyünk a konyhába majd anya tesz elénk némi ételt. Nem egy hat fős lakoma, de megfelel számomra. Vissza megyek a szobámba és leülök az ablak elé, amikor egy fekete macska ugrik a párkányra. Gyengéden megsimogatom, majd az beugrik a szobámba.
- "nem cicus, ez nem neked való hely ... Főleg nem ez a lakás..." - mondtam mikőzben vissza tettem a macskát az ablakba. Az nyávog egyet, majd elsétál egy másik ablakba, és végignézem ahogy beugrik abba a lakásba.
A macska incidens után eltelt vagy 3 óra, és én még mindig unatkozok. Csak rajzolgatok a füzetembe, és zenét halgatok a rádión.
Megintcsak eltelik 4 óra, az ágyamon fekszek, és gondolkozok. Látom hogy ugyanaz a fekete macska ugrik fel az ágyamra, és dörgöli a kezembe magát.
Megsimogatom majd hagyom hogy közelebb jöjjön és lefeküdjön mellém.
- "hát mennyire unalmas minden ha nem a munkámat keresem..." - mondtam, pedig tudtam hogy a macska nemfog válaszolni. Megint megsimogatom és fojtatom a beszédet.
- "őrült vagyok? Egy macskához beszélek" - mosojodtam el mikor a macska nyávogott egyet.
- "biztos, nem tudom mit mondtál" - oda fordultam és mégigsimítottam a kezemet a macska testén.
- "van gazdád cicus?" - kérdeztem miközden nyakörv, vagy cédula után kerestem a nyak tájékán.
- "nem mintha nagyon tudnék segíteni ...de jó lenne tudni kiheztartozol..." - majd megálltam amint megláttam egy fekete apró masnit a farka elején, ami szinte teljesen beleolvadt a szőrébe.
- "oh, dehiszen ezt a házat ismerem..." - mondtam miután leolvastam a ház számot.
- "az őreg Vilton bácsi élt ott, de ő már nem él. Hogy lehet hogy te mégis....hacsak nem kötözött be valaki és újították fel..." - gondoltam hangosan.
- "de hisz olyan rozoga...miért kellene bárkinek is egy fadeszka tartván megmaradt ház az erdő közepén?" - kérdesztem miközben a macska megint nyávogott egyet, majd tovább olvastam a cimkét.
- "szóval a neved Oreo? Hát, illik rád. Vagy a gazdád egyszerűen imádja az oreót. " - simítottam végig a macska testén.
Oreo elkezdett dorombolni.
- "elég harsány dorombolás ez, öreg fiú vagy te, igaze Oreo?" - mosojogtam miközben Oreo a kezemmel játszott.
- "nos, az én nevem Réka ... Örülök hogy megismerlek, uram!" - ültem fel és nyújtottam ki a kezemet mintha egy idóta lennék. De Oreo valami pacsi szerűséget ad, vagyis, beleteszi a mancsát a tenyerembe.
- "wow, ki tanította ezt neked?" - kérdeztem miközben édesen simogattam a macskát, de ő persze nem válaszolt, mert mégiscsak egy macska. Eltelt 1 óra, én még mindíg Oreóval játszottam. Majd ránéztem az órára és láttam hogy azért már késő van.
- "jólvan Oreo, visszaviszlek a gazdádhoz. Akkor is ha te vagy az egyetlen barátom..." - vettem fel a macskát. Oreo csak nyávogott egyet.
- "meow? Csak ennyi? Az jó sok" - mondtam, mint egy idíóta, megint.
- "na menjünk!" - mondtam boldogan, majd felvettem a pulcsim, mert hát mégiscsak, ősz az egy hidegebb évszak.
Jelenleg nem volt itthon senki, szóval nyugodtan mehettem fel alá. egy kis lépcsőzés után végre leértem, a macska még mindig a karjaimban.
Egy óra múlva el is értem a város szélén lévő erdőt, amely eléggé sötét volt. Bementem, majd láttam hogy belűlről azért szebb mint kívürröl. Nos mit láttam leginkább? Fát. De abból sokat. Elértem egy kis de 2 emeletes házhoz, amit alig tartott valami. Amikor ráléptem a teraszra úgy nyikorgott hogy még féltem bereped alattam. Bekopogtam az ajtón.
- "hello? Itthon van valaki...? Ha lakik itt egyátalán valaki..." - mondtam nem túl magabiztosan. Az ajtó résnyire kinyílt. Belöktem az ajtót majd tettem egy lépést befele. A szivem úgy zakatolt mint egy gőzmozdony, majd kiugrott a helyéről. nagyon sötét volt.

| Majd karácsony környékén jön a fojtatás! :3 |