Válasz egy kolléga értekező karcolatának margójára – eredeti szerző @poembybencus
Játék az élet, játszom, míg élek,
míg levegő van bennem, játszom,
míg lábam mozgásra rávehetem.
Játszom, a világ képébe mondom,
amit gondolok itt bent a szívemben:
s tehetem, mert a nép bolondnak gondol.
Két ember őszinte igazán: a gyermek
és a nép bolondja, s mint olyan, tudom,
senki sem vesz komolyan, ezért tehetem,
hogy azt mondok, amit csak akarok.
Játék az élet, játszom, míg élek,
míg a földteke ontja a talpalávalót,
míg víg kacajnak itt lehet tere,
játszom, és rútul kikacagom,
amit látok, és amit csak lehet.
Játszom, mert ettől vagyok boldog,
az élet kérdések végeláthatatlan tengere,
de már nem érdekel, ha válaszok
sohasem érkeznek: csak nevetek,
és ha jobban meggondolom:
mindig van valaki, aki direkt
hamisan dalol –
hát leszek az ólomfülű, hamis éneket
pengető Vazul. A boldog bolond.
YOU ARE READING
Rímbokréta
PoesiÚjabb versesgyűjteményre adom a fejem, ha már itt fekszenek a fiókomban, ennyi erővel posztolhatnám is őket. Szabad és kötött is egyaránt található lesz benne, időszakosan fogom igazítani, hogy éppen melyiket töltöm fel. Elsősorban azok fognak ide k...
