A Gyermeked és Én

1

-        Mész Fanniért?  – nézek fel a reggeli kávémból.

-        Igen, elviszem oviba, de utána jövök haza.

-        Szuper akkor megvárlak a reggelivel.

-        Szeretlek Szerelmem. – hajol le Dani egy csókért. Válasz helyett csak belekortyoltam a kávémba. Én is szeretem, de minden egyes alkalommal amikor elmondja bennem van az, hogy akit igazán szeret Fanni anyukája Barbi.

Két éves volt Fanni amikor Dani és Barbi barátian szétváltak, mert Barbi nem bírta, hogy Dani egyfolytában dolgozik. Nem Dani akart szakítani, nehezen élte meg a szakítást és a Fannitól való különlétet. Az elején amikor még nem voltunk együtt Danival sokat beszélgettünk, ugyanis Eszter barátnőmmel mindig abba a bárba jártunk, ahol Ádám és Dani dolgoztak pultosként. Egyik este elmondta nekem Dani, hogy mennyire ki van a szakítástól és hogy Fanni olyan gyönyörű, mint az édesanyja Barbi aki élete nagy szerelme volt. Mivel én is nőből vagyok és vannak érzéseim rögtön beleszerettem Daniba ettől a kijelentéstől. Az elején azt hittem csak egy fellángolás, hogy egy férfi ennyire szépet mondott és csak megmozgatta a fantáziámat, de az érzés nem múlt és egy félévre rá összejöttünk. Körülbelül Eszter és Ádám is -e tájon jöttek össze, Ádámnak volt barátnője, de a csaj nem bírta, hogy Ádám munka után is képes elmenni bulizni ahelyett, hogy hazamenne hozzá. Ádámot nem viselte meg annyira a szakítás, egy-két hónapra rá elkezdtek randizni Eszterrel. Ádámmal nagyon jó a kapcsoltunk, az elején amikor elkezdett dolgozni a bárban nem nagyon bírtam, de aztán nagyon jó haverok lettünk, Eszter és Dani között is hasonló a kapcsolat. Nagyon jóban vannak és igazából ez így egy remek barátai társaság, amiről mások csak álmodni mernének.

-        Elment Fanniért? – kérdezte köszönés nélkül a telefonba Ádám.

-        Aha.

-        Mikor beszélsz vele?

-        Nincsen miről beszélnünk, elment a lányáért és ennyi, nemsokára jön haza és közösen reggelizünk.

-        Ti legalább együtt reggeliztek.

-        Megint veszekedtetek?

-        Csak a szokásos.

-        Hozd helyre, nem akarom, hogy Eszter idegbeteg legyen munka közben csak azért, mert ma reggel is összekaptatok valami faszságon.

-        Mind a ketten kurvára makacsok vagyunk.

-        Pont ezért vagytok amúgy kurvára cukik. Mindent ki is mondotok egymásnak és mindent megbeszéltek. Mi egyszer, ismétlem egyszer kaptunk össze és kurvára nem nekem volt igazam mégis Dani kért bocsánatot. Bárcsak veszekednénk.

-        Mi meg bárcsak reggeliznénk közösen nyugiba.

-        Megjöttem Szerelmem. – kiabálta az előszóbából Dani.

-        Megjött, mennem kell.

-        Hallottam „Szerelmem". – nevet majd rám nyomta a telefonomat.

-        Volt valami az oviban?

-        Jövő héten pénteken Anyák napi ünnepség lesz, van kedved eljönni?

-        Ügyelni fogok, de megpróbálom átrakatni magam akkor szombatra.

-        Szombaton Ádámékhoz megyünk.

-        Ó, akkor másik napra, mindegy.

-        Vettem haza felé friss kiflit és paradicsomot.

-        Hatalmas szerencsém van veled. – állok fel a kanapéról letéve a laptopomat amin egészen addig dolgoztam amíg nem telefonált Ádám.

-        Kérsz kakaót?

-        Igen. – vigyorgok. – ma is három körül érsz haza?

-        Ühüüm. – kortyol bele az italába.

Reggeli után gyorsan felöltöztem és a táskámból próbáltam előkeresni a kulcsomat, de persze, hogy nem találom sehol.

-        Az Istenit már. – akadok ki.

-        Mi az?

-        Nem találom a kocsikulcsomat.

-        Ott lóg az előszóbában a kulcstartón.

-        Mi lenne velem nélküled. – hajólók oda hozzá és megcsókolom.

-        Nem akarom, hogy el menj. – húzott bele az ölébe.

-        Van még fél órám beérni. – vigyorgok és ennyi is kellett neki egyből leszedte rólam a pólót.