Éppen a következő piás üveget bontotta meg, egy tekert cigi társaságában, amikor megcsörrent a telefonja. Már szinte oda se nézett, de mikor az illető nem adta fel egy pár perc után se, végre odaemelte a tekintetét. Viszont azonnal meg is állt a mozdulatban, ahogy meglátta a nevet. Kislány❤️. Kikerekedett szemekkel nyúlt a telefonjához és azt hitte halucinál. Elhúzta a zöld gombot, amitől a másodperc számláló pörögni kezdett a kijelzőn.
-Szia - szólt bele Emma lágy hangja a vonal másik végéről.
-Szia - mondta Dani, még mindig sokkosan. - Te? - kérdezte remegő hangon.
-Jól vagyok Dani. Pár napja ébredtem fel, de miután a doktornőnek nem vetted fel a telefont vártunk egy kicsit és megpróbáltuk, hogy az én hívásomra reagálsz-e - mesélte el. - Bejössz értem? - kérdezte végül.
-Igen! 10 perc - vágta rá és kinyomva a telefont már fel is pattant az ágyról. Felöltözött és leszaladt a nappaliba. A fiúk nem értették mi lelte, csak néztek utána. Dani viszont hajthatatlan volt. Beszállt az autójába és már a kórház felé is száguldott. Mikor odaért, már ment is befelé, hatalmas léptekkel. Már fejből tudta, hogy melyik szobába kell menjen, rengeteget járt erre az elmúlt hetekben. Megállt az ajtó előtt és vett egy mély levegőt mielőtt benyitott. Emma háttal állt neki, az ágyán pakolt valamit. Rettenetesen lefogyott, Daninak megfájdult a szíve, hogy így látta.
-Szia Kislány - köszönt halkan, miközben becsukta az ajtót. A lány teljes testtel felé fordult és elmosolyodott. Megindult felé, és szorosan a karjaiba bújt.
Emma szemszöge:
A szemeibe néztem, amiben reményteli csillogás nézett vissza rám.
-Szia - köszöntem végül én is. Homlokát az enyémnek döntötte és az arcom fürkészte.
-Soha többet - kérte könnyes szemekkel.
-Vigyázni fogok magamra - simogattam meg az arcát. Nem haragudtam rá az üzenet miatt, mert akkor Amerikába lenne és nem hozzám jött volna, meg biztos csak félreértés. Ja. Én naiv.
-Ajánlom is - hajolt az ajkaimra és megcsókolt. Összeszedtem magam és kézen fogva kiléptünk a szobából.
-Akkor amiket megbeszéltünk Emma - lépett elém a doktornő.
-Igen, köszönöm doktornő - mosolyogtam rá. Legyintett és otthagyott minket. Danival lementünk az autóhoz és hazamentünk. Megálltam a ház előtt és felnéztem arra. Nekem nem tűnt hosszú időnek, de valószínűleg a fiúknak rengeteg volt. Nyeltem egy nagyot, amikor Dani mellém lépett és megfogta a kezem. Ráemeltem a tekintetem, ő pedig mosolyogva biccentett az ajtó felé. Húzva magammal az ajtóhoz léptem. Lassan kinyitottam azt, és a nappaliba mentem. Dani elengedte a kezem és óvatosan hátrébb lépett. A fiúk felnéztek a mozgásra, aztán lefagytak. Körbe vezettem rajtuk a tekintetem, a bátyámon és Kevinen kívül mind itt voltak.
-Emma? - kérdezett rá Milán, aztán egyszerre álltak fel és odalépve hozzám szorosan megöleltek.
-Úristen, de hiányoztál - közölte Bruno, mire nevetve hátra léptek előlem és én is elnevettem magam.
-Bátyám, Kevin? - kérdeztem rá.
-Szobák - mondta Peti, miközben visszaültek a kanapéra, én pedig az emelet felé vettem az irányt. Először a bátyáméhoz léptem és bekopogtam.
-Nem érdekel - jött a válasz azonnal, én pedig benyitottam. - Mondtam, hogy ne... - fordult felém a székkel és elakadt a szava.
-Szia - suttogtam halkan.
-Te... Mégis.... - kereste a magyarázatot.
-Pár napja - válaszoltam meg a fel sem tett kérdést. Felállt és magához húzva szorosan ölelt.
-Hiányoztál - motyogta a hajamba. Elnevettem magam és felemeltem a fejem a mellkasáról. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd neki döntötte a sajátját.
-Soha többet. Kérlek - suttogta a szemembe nézve.
-Soha - ígértem meg. Pár percig még ölelgetett, aztán átmentem a másik jómadárhoz. Kopogtam az ajtón, mire a nem meglepő választ kaptam.
-Nem érdekel - közölte azonnal. Megforgattam a szemem, aztán benyitottam.
-Biztos? - kérdeztem, ő pedig felült az ágyán és rámnézett.
-Te? - képedt el teljesen. Széttártam a karom és elnevettem magam.
-Mi van itt? - néztem körbe a szobájába.
-Semmi - vágta rá kapásból, miközben felállt és elém lépett. A nyakába ugrottam, ő pedig elkapta a derekam és megtartott. A nyakába fúrtam a fejem, miközben nyomott egy puszit a hajamba.
-Szeretlek - suttogta.
-Én is szeretlek - motyogtam a nyakába. Letett a földre. Beszéltünk pár szót, aztán átmentem a saját szobámba. Leültem az ablak alá és lenéztem a városra. A gondolataimba merültem és elbambultam. Az zökkentett ki belőle, hogy csipogott a telefonom. Felvettem magam mellől.
Dani:Fél éve nem bújhattam hozzád és még csak ide se jössz? Szép vagy
Felnevettem és átmentem a szobájába. Az ágyán feküdt, póló nem volt rajta. Körbenézve a szobába, megdöbbenve vettem tudomásul, amit látok.
-Öm... - ült fel azonnal az ágyon.
-Mi a... - jött ki először ez a számból.
-Édes, ezz... - keresett valami magyarázatot, de nem talált.
-Hagyd. Engem nem zavar - vontam vállat végül és felültem mellé. Elkapta a derekam és az ölébe húzott. A mellkasának döntöttem a fejem és a hasán lévő karcolásokat néztem. Megsímítottam az egyik nagyobbat, mire felszisszent.
-Ne haragudj - kaptam el onnan a kezem.
-Dehogy, semmi baj. Nem volt szándékos, tudom - mosolygott rám.
-Mik ezek? - kérdeztem rá végül.
-Csak... Csak karcolások. Nem számít - emelte meg a fejem, hogy ne azokat nézzem.
-Dani... Ne hazudj nekem - kértem. - A csak karcolást felénk úgy nevezik vágás - mondtam szemrehányóan.
-Nem fontos, Kislány, tényleg - ellenkezett.
-Ha te mondod - adtam be a derekam és hozzábújtam. Két kezével átölelte a derekam és szorított magához ahogy csak tudott. Mint aki soha nem akar elengedni többé.
Újra együtt❤️
